Shakespeare és Marlowe
Ismét „bebizonyosodott”, hogy Shakespeare nem is az, akinek gondoljuk, tulajdonképpen nem is ő írta a zseniális szonetteket, és színműveket, hanem – annyi más elméletet követően ez alkalommal az derült ki, hogy – társszerzője segítségével vetette papírra legalább némelyik drámáját.
A magam részéről hiszek az ember különleges tehetségében, vagy pontosabban szólva némelyik ember kiemelkedő szellemi kepeségeiben, s ezért nem egészen értem, miféle örömöt lelnek különféle kutatók abban, hogy felfedezzék, Shakespeare műveit nem Shakespeare írta, hanem mindenféle egyéb szerzők, esetleg ufonauták, vagy fura gyíkemberek, netán egy olyan ember, akit nem is Shakespeare-nek hívtak, viszont hogy ki volt ő, azt nem lehet pontosan tudni…Viszont, ha mindenképpen ragaszkodni kell a Shakespeare nevű szerzőhöz, akkor minimum derítsük ki róla, hogy bedrogozva nyomta a Rómeó és Júliát, vagy, ha az sem, akkor legalább egy társszerzőt akasszunk a nyakába…
Ez alkalommal az Oxford University Press brit kiadó „ismerte el” Shakespeare társszerzőjeként Christopher Marlowe-t. Ennek szellemében a kiadás előtt álló The New Oxford Shakespeare című gyűjtemény, amely Shakespeare összes ismert munkáját tartalmazza, már úgy fog megjelenni, hogy abban Shakespeare három darabja mellett társszerzőként a Marlowe neve is szerepel majd.
Marlowe egyébként ugyancsak zseniális szerző volt, s, ha nem Shakespeare kortársának születik, bizonyára ma másképpen emlékeznénk rá. Szerb Antal szerint díszére válna minden irodalomtörténetnek. Pechére azonban éppen ott és éppen akkor alkotott, amikor a reneszánsz irodalom fejedelme, s így szegény Marlowe életében, s életén túl is árnyékban maradt.
Újsütetű társszerzői státuszát így tekinthetjük egyfajta elégtételnek is, hogy ennek révén némi fényt kapjon a mindig háttérbe szoruló alkotó.
A brit kiadó szerint egyébként Marlowe a VI. Henrik első, második és harmadik részében működött közre, s ennek megfelelően a két drámaíró együtt fog szerepelni a VI. Henrik trilógia nyitólapján. Hozzá kell tenni azonban azt is, hogy a The New Oxford Shakespeare című gyűjteményen egy nemzetközi kutatócsoport dolgozott, akik munkájuk során mindenféle szövegelemzést végeztek, még számítógépes módszert is használtak a szövegek tanulmányozására. Ennek nyomán bátorkodtak kijelenteni, hogy Shakespeare negyvennégy darabjából tizenhét társszerzők bevonásával született.
Hogy pontosan ki lehet a tizenhét Shakespeare-segéd, azt egyelőre nem tudjuk, de Gary Taylor, a gyűjtemény egyik szerkesztője szerint egyértelműen sikerült kimutatniuk Marlowe kézjegyét a VI. Henrik király három részében. Ugyanakkor Carol Rutter, az angliai Warwicki Egyetem professzora úgy nyilatkozott, hogy Shakespeare bizonyára sokféle emberrel dolgozhatott együtt, de hogy éppen Marlowe ezeknek egyike lehetett, azt erősen kétli. A VI. Henrik trilógia keletkezésének idején ugyanis Marlowe népszerűsége csúcsán állt, Shakespeare viszont még csak egy ismeretlen színész volt. Miért akart volna a színdarabírás nagymestere egy jelentéktelen csepűrágóval dolgozni?
A magam részéről hiszek az ember különleges tehetségében, vagy pontosabban szólva némelyik ember kiemelkedő szellemi kepeségeiben, s ezért nem egészen értem, miféle örömöt lelnek különféle kutatók abban, hogy felfedezzék, Shakespeare műveit nem Shakespeare írta, hanem mindenféle egyéb szerzők, esetleg ufonauták, vagy fura gyíkemberek, netán egy olyan ember, akit nem is Shakespeare-nek hívtak, viszont hogy ki volt ő, azt nem lehet pontosan tudni…Viszont, ha mindenképpen ragaszkodni kell a Shakespeare nevű szerzőhöz, akkor minimum derítsük ki róla, hogy bedrogozva nyomta a Rómeó és Júliát, vagy, ha az sem, akkor legalább egy társszerzőt akasszunk a nyakába…
Ez alkalommal az Oxford University Press brit kiadó „ismerte el” Shakespeare társszerzőjeként Christopher Marlowe-t. Ennek szellemében a kiadás előtt álló The New Oxford Shakespeare című gyűjtemény, amely Shakespeare összes ismert munkáját tartalmazza, már úgy fog megjelenni, hogy abban Shakespeare három darabja mellett társszerzőként a Marlowe neve is szerepel majd.
Marlowe egyébként ugyancsak zseniális szerző volt, s, ha nem Shakespeare kortársának születik, bizonyára ma másképpen emlékeznénk rá. Szerb Antal szerint díszére válna minden irodalomtörténetnek. Pechére azonban éppen ott és éppen akkor alkotott, amikor a reneszánsz irodalom fejedelme, s így szegény Marlowe életében, s életén túl is árnyékban maradt.
Újsütetű társszerzői státuszát így tekinthetjük egyfajta elégtételnek is, hogy ennek révén némi fényt kapjon a mindig háttérbe szoruló alkotó.
A brit kiadó szerint egyébként Marlowe a VI. Henrik első, második és harmadik részében működött közre, s ennek megfelelően a két drámaíró együtt fog szerepelni a VI. Henrik trilógia nyitólapján. Hozzá kell tenni azonban azt is, hogy a The New Oxford Shakespeare című gyűjteményen egy nemzetközi kutatócsoport dolgozott, akik munkájuk során mindenféle szövegelemzést végeztek, még számítógépes módszert is használtak a szövegek tanulmányozására. Ennek nyomán bátorkodtak kijelenteni, hogy Shakespeare negyvennégy darabjából tizenhét társszerzők bevonásával született.
Hogy pontosan ki lehet a tizenhét Shakespeare-segéd, azt egyelőre nem tudjuk, de Gary Taylor, a gyűjtemény egyik szerkesztője szerint egyértelműen sikerült kimutatniuk Marlowe kézjegyét a VI. Henrik király három részében. Ugyanakkor Carol Rutter, az angliai Warwicki Egyetem professzora úgy nyilatkozott, hogy Shakespeare bizonyára sokféle emberrel dolgozhatott együtt, de hogy éppen Marlowe ezeknek egyike lehetett, azt erősen kétli. A VI. Henrik trilógia keletkezésének idején ugyanis Marlowe népszerűsége csúcsán állt, Shakespeare viszont még csak egy ismeretlen színész volt. Miért akart volna a színdarabírás nagymestere egy jelentéktelen csepűrágóval dolgozni?
Egypercesek
Kálloy Összes Rövidítve
A színész, aki önmagát is tudja alakítani
Végtelen mesenap a népmese napján
Rendhagyó mesemaratonnal köszönti a közmédia és a Csukás Meserádió Benedek Elek születésnapját
Irodalmi marketing Erdélyben
A kortárs erdélyi magyar irodalmat támogató programot indít az RMDSZ