A Longitude Prize gondolatának egy meglepő változatával próbál megfejtést találni a világ legtitkosabb kéziratának rejtelmeire egy spanyol vállalkozás. Igaz, esetünkben sem díjról, sem pályázatról nincs szó. Csak titokról és remek ötletről.

A Voynich-kéziratnak nevezett könyv valóban rejtélyes dokumentum. Jelenleg Connecticut államban, a Yale egyetemen, a Beinecke Könyvtárban őrzik és egyelőre senki nem tudta megfejteni titkosírással írt szövegét. Valószínű, hogy valamiféle receptkönyv, esetleg alkimista titkokat rejtő gyűjtemény, de képanyaga alapján joggal gondolhatjuk, hogy leginkább valami gyógynövényeket ismertető, illusztrált összeállítás. Oldalszámozás szerint negyvenkét lap hiányzik belőle, és összesen százhetvenezer különálló írásjelből áll, nagy részük egy vagy két tollvonás csupán, viszont egyértelmű központozás nem felismerhető. A korábbi becslések szerint 1450 és 1520 között íródhatott, ám egy 2009-es radiokarbon kormeghatározás a 15. század elejére, 1420 tájékára datálja keletkezését. Nevét pedig egykori tulajdonosáról, Wilfrid Michael Voynich amerikai könyvkereskedőről kapta.
A régi és rejtelmes kéziratot sokan és sokféleképpen próbálták megfejteni. A Siloe nevű spanyol vállalkozás most fakszimilék készítésével próbál lendíteni a megfejtés ügyén, meg persze a maga költségvetésén. A reprint kiadássokkal foglalkozó cég megvásárolta a jogot arra, hogy nyolcszázkilencvennyolc másolatot készítsen a különleges dokumentumról. Hogy miért éppen ennyi kötetet akarnak előállítani, az nem lehet tudni, de talán volt egy előzetes piacfelmérés, és úgy okoskodtak a Silone emberei, hogy a hét-nyolcezer ezer eurós áron forgalomba kerülő másolatnak ekkora lehet majd a vevőköre.
Ami a dologban érdekesebb, az az, hogy a tervezett kiadvány minden szempontból pontos mása lesz az eredetinek. Az ígéretek szerint minden paca, lyuk, vagy papírszakadás látható lesz a kézirat-klónokon. És ennek azért van jelentősége, mert amíg a titkosírással írt szöveget nem sikerül megfejteni, addig nem lehet tudni, hogy minek van jelentősége, és minek nincs.
A Yale pedig abban bízik, hogy a kiadvány megjelenésével lendületet kap a kódfejtés, csakúgy, mint annak idején, a híres Longitude Prize meghirdetése nyomán lendületet vett a hosszúsági fokok pontos meghatározásának igyekezete. A vicces az, hogy 1714-ben az angol parlament húszezer fontot ígért annak, aki megoldja a tengerészeti problémát. Most azonban hét-nyolcezer eurót kell fizetnie annak, aki egyáltalán részt akar venni a titokfejtő mókában.