A magyar nyelv világraszóló gazdagságát jelzi a közmondások, szólások végeláthatatlan sora. A Gondolat Kiadó 1982-ben már 3. kiadását jelentette meg O. Nagy Gábor által szerkesztett, összeállított Magyar szólások és közmondások című könyvnek, melyet most ajánlok mindenki szíves figyelmébe.

Sajnálatos megfigyelés, hogy kezd kikopni a magyar közbeszédből a közmondás és a magyar szólás-mondás. Egész pontosan két folyamat figyelhető meg: egyrészt egyre kevesebbszer emlegetjük a nép ajkán egykor élt bölcsességeket, másrészt rossz szövegkörnyezetben, „rossz időben, rossz helyen” idézzük a magyar szólásokat, közmondásokat. Hogy mi lehet ennek az oka, nem tudom. Talán a széles közönség által mindennap használt nyelv torzult anglicizmussal illetve a technokrata és (ál)hivatalos bikfanyelvvel olyannyira, hogy az rendesen kiklórozta a magyar nyelv ékköveinek is mondható közmondásokat, szólásokat. De azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a szájról-szájra terjedő közmondások, szólások azért tűnnek el vagy válnak nem érthetővé a felnövekvő generációk számára, mert lecsökkent a nyelvhasználat sokezer éves múltjának, és az elterjedt írásbeliség sokszázéves alkalmazásának módja a legeslegújabb kori technológiák, kommunikációs eszközök mindennapossá válásának köszönhetően.
Ezért is gondolom, hogy O. Nagy Gábor könyve (vagy az ehhez hasonló gyűjteményes kiadványok) szemernyit sem javítanak a fentebb vázolt helyzeten. A mostani ajánló így inkább annak szól, hogy amennyiben valakit nagyon zavar, hogy ilyen-olyan okból nem ért vagy nem tud egy közmondást, akkor a helyére tudja tenni.  
Az 1973-ben elhunyt szerző amúgy nyelvész, tanár, és a nyelvtudományok kandidátusa volt, s ekként számos, a magyar nyelv szép mélységeit feltáró és megőrző munkával vált népszerűvé és elismertté olyanok mellett, mint Lőrincze Lajos vagy Országh László. Munkái között a legismertebb a Magyar Szinonimaszótár, a Mi fán terem? című szólás- és közmondáseredetről szóló kötet és a jelen ajánlott kiadvány szerepelt. Igen, múlt idő, mert e kötetek népszerűsége is a tegnapé.
Nem szoktam ilyet, de O. Nagy könyvének átlapozása, átolvasása mellett azt is ajánlom a kedves olvasónak, hogy adásszünettől sújtotta téli estéken, családi vagy baráti körben játsszák el azt, hogy bedobnak a kötetben található közmondást és a résztvevőknek ki kell találniuk, hogy mit is jelent. Nagy meglepetések lesznek...