Karel Čapek: A szenvedelmes kertész című munkája a szerző tudományos-fantasztikus műfajban szerzett óriási érdemeit figyelembe véve formabontó mű. A 20. század első felének legnagyobb hatású cseh írója, aki alakulásától kezdve haláláig a cseh Pen klub elnöke volt. Čapek, így utólag posztumusz is meglepte a cseh irodalom honi rajongóit. De hát nem baj ez, sőt.

Kevesen tudják, hogy Karel Čapek használta először a robot szót. Ez az 1920-as keltezésű R.U.R. című regényében volt, a cseh szerző ezt az első művét követően további tizenhárom zseniális regényt alkotott, köztük olyan klasszikussá vált darabokat, mint a Krakatit, A fehér kör, a Meteor és az Egy mindennapi élet című tudományos-fantasztikus történetek. Čapek a most ajánlott, A szenvedelmes kertész című munkája jó erősen kilóg a sci-fi művek sorából, s bár többféle témában és műfajban írt, a fantáziadús alkotó ekkor ezzel a művével totális „földhözragadtságáról” tesz tanúbizonyságot, s későbbi kollégájával, Bohumil Hraballal közel egy megközelítésben és ízes humorral, az avatottak szájából szóló hitelességgel mesél a kerti munkák misztikumáról. Ekként máris magyarázatot kaphatunk a különleges címbéli jelzőről, a „szenvedelmes”-ről, hiszen Čapek kertésze valóban egyszerre szenvedélyes, és egyszerre veszedelmes vagy bármi, ami a „delmes”-re végződik.
A könyv amúgy a jó gazda alapossága szerint egyfajta kerti kalauz is, kiválóan alkalmas arra, hogy a négy évszakra kijáró munkálatokat lekövessük általa. Egyszerre van itt irodalmi magaslat, ízes közép-kelet európai humor, kisgazdaságtan, természettudomány és a flóra feltétlen tiszteletén alapuló ősközösségig nyúló firnyákosság. És hát igen, többnyire a kert felásásáról, a magok elvetéséről, a növekedő zöldek trágyázásról, gyomlálásáról, megmetszéséről, tisztogatásáról, majd szüreteléséről, hasznosításáról olvashatunk sok mindent. Az alapos jótanács gyűjtemény mellett a néprajzi misztikus és a néha abszurdba hajló anekdotai mesélő igény is befigyel.