Viharkabát címmel jelent meg Gergely Ágnes új kötete, melyben nemcsak korábbi művei, hanem az „új termés” is, a friss költemények is megtalálhatók. A többszörös elismerésben részesült költő, író, esszéista, műfordító ezeken túl egy rövid ám csattanós legendával is megajándékozta közönségét.

Pontosan tíz évvel ezelőtt adott ki utoljára verseskötet a József Attila-, Déry Tibor-, Füst Milán-, Kossuth- és Radnóti-díjas Gergely Ágnes. Nem volt született lírikus, az ELTE elvégzése után először újságíró, majd 1973-ig az Élet és Irodalomnál rovatvezető, később a Szépirodalmi Könyvkiadónál szerkesztő, 1988-ig pedig a Nagyvilág című folyóiratnál ugyancsak rovatvezető volt. Mondhatni, hogy számára a rendszerváltással egy időben jött el az idő, hogy feladja a zsurnaliszta pályát és végre azt tegye, amire valójában született: a líra és a próza megalkotására.
Az 1933-as születésű, gazdag életpályát maga mögött tudható alkotó újságírói ténykedése mellett ugyan már 1963-tól jegyzett költő volt, de újságírói, szerkesztői munkája mellett viszonylag kevés verseskötettel állt a publikum elé. A jelenleg tizenöt verseskötet természetesen egy teljes egészet ad ki, s Gergely Ágnes ezen felül, emellett öt regényt, hat esszé- és riportkötetet írt illetve memoárok és műfordítások terén is jelentősen alkotott. Mindezeket figyelembe véve érdekes új lírai kiadványa fülszövegének azon részlete, melyben a bevezetőben jelzett csattanós legenda kelti életre, emígyen: „Egyszer az írószövetségben megkérdezte tőlem Örkény István: Min dolgozik? Zavartan válaszoltam. Regényt írok. Örkény felkiáltott. A fene egye meg! És én nem tudok regényt írni! Megírta az egyperceseket, a drámákat, köztük a Tóték-at és a Macskajáték-ot, sikere végigszáguldott Európán mégis bántotta, hogy regényt írni nem tud. Üzenem Odaátra, alázattal, Örkény Istvánnak: én sem tudok regényt írni. Sem regényt, sem novellát, sem tárcát, esszét, riportot, de memoárt és portrét sem. Nem tudok prózát írni. Egész életemben verset írtam.”
Ismerve Gergely Ágnes irodalmi bőkezűségét, melynek nyomán persze több regényt, esszét, riportot és memoárt is írt, azt kell, mondjuk: szerénysége határtalanul kedves. Ennél a szerénységnél jobban nem is ajánlhatnánk gyönyörű költeményeit.