Az idei Ünnepi Könyvhét jócskán szolgált a magyar olvasóknak irodalmi magasságokkal, irodalomtörténeti csemegékkel és történelemtudományi különlegességekkel. Ez utóbbiak közé tartozott Turbucz Dávid A Horty-kultusz című munkája, és ebbe a vonalba sorolható a most ajánlott kötet, Karsai László: Szálasi Ferenc politikai életrajza című monográfia is.

Sok egyéb mellett a Szálasi-könyv megjelenése szerintem azt is jelenti, hogy mi magyarok valahogy mégis szembe tudunk nézni múltunkkal (legalábbis annak egy részével), igaz, egyelőre főként a tudományos élet segítségével. A többi, a politikai, művészeti reflexió valamelyest még várat magára. A történelemtudomány vállalta tehát magára azt a szerepet, hogy az oly bonyolult összefüggéseket, eltagadott, elhallgatott rendszerfejlődési részleteket napvilágra hozzon a közönség számára. Karsai László Szálasiról szóló monográfiája keletkezésének céljairól többek között ekként fogalmaz a szerző: „Szálasi Ferenc politikai életrajzának megírása során több kérdésre próbáltam választ adni: ki volt, milyen (magán)ember volt? Miért hagyta ott a biztos karrierrel kecsegtető katonai pályát, miért lett politikus? Kik voltak fő támogatói, barátai és főbb politikai ellenfelei? Milyen eszmékkel, gondolatokkal lépett a politikai pályára, mi volt »hungarizmusa« lényege? Hogyan lett a Horthy-rendszer leghatalmasabb ellenzéki mozgalmának vezetője? Miért nem léteztek politikai és gazdasági kapcsolatok Szálasi és pártja-mozgalma, valamint a náci Németország között?”
Karsai a fentiek mellett az is megjegyezte a könyvhöz írt ajánlójában, hogy azért is volt szükség a monográfia megszületésére, mert Szálasi Ferencről számos előítélet és tévhit él a köztudatban és a tudományos élet közbeszédében egyaránt.