Nem cickány, de macskány
Orwell óta divat az irodalomban a diktatúráról írni, illetve mondhatjuk – nagy bölcsen, hogy – a diktatúrák létezése óta téma a művészetben a diktatúrák (bűneinek) ábrázolása. Tatyjana Tolsztaja A macskány című új regénye is ilyen, ugyanakkor zseniális újszerű disztópiával érzékelteti az abszurditásba hajló poszthumán társadalmat. Kiborítóan jó könyv.
Az egyszerre tehát sci-fi (akárcsak az ugyancsak mély értelmű és keményen képzettársításra indukáló Tarkovszkij-féle Stalker) politikai- és szociohorror, abszurd regény már korábban is szerepelt fordításban magyarországi kiadónál, akkor Ksszt! címmel. Legendás kötetről van tehát szó, Tolsztaja (aki szülei, Alekszej Tolsztoj író és Natalja Krangyijevszkaja költőnő) okán is születetten hírességgé vált egy magas mércét célozva lőtt, sok diktatúra-ábrázolás fölé.
A macskány című regény lényege annak az elvadult, elbutult ősközösségi viszonyokat idéző társadalomnak az ábrázolása, ami egy gigantikus robbanás utáni földön élőket szerepelteti. A fő táplálékforrás az egér, ebből van annyi, amennyivel bőségesen el lehet látni az immár történelmét és kultúráját „atom-bootolás” miatt elvesztett emberiség maradékát. Az egér ugyanakkor minden részletében feldolgozásra kerül: bőréből például remek ruházati termékek készülnek. A tudományok ismeretének teljes hiányában a közösség az Atyuskára hagyatkozik, aki az élet minden egyes eleméről kijelentett valami fontosat, de főleg azt, hogy az a bármi, neki, a mindenható, mindenttudó Atyuskának köszönhető.
Nem igazán hinnénk, hogy annyi diktatúraábrázolás után még lehet újat mondani az állami szintű elnyomásról, de Tatyjana Tolsztaja nagyon más látásmódban, más értelmezésben, más megfogalmazásban mutat rá a zsarnokok máig pulzáló jelenlétére. A sokszor ironikus epizódok, fejlemények és leírások mögött gyakorta ott van egy végtelenül komor, lehangoló szellemi, kulturális, humanitárius lepusztultság képe, mely mindvégig alapszíne a regénynek. Az olvasó számára persze mégis lesz remény, hiszen nem a történet végkifejlete, hanem annak riasztó tartalma adja a menekülő útvonal lehetőségét az elme e briliáns játékában.
Az egyszerre tehát sci-fi (akárcsak az ugyancsak mély értelmű és keményen képzettársításra indukáló Tarkovszkij-féle Stalker) politikai- és szociohorror, abszurd regény már korábban is szerepelt fordításban magyarországi kiadónál, akkor Ksszt! címmel. Legendás kötetről van tehát szó, Tolsztaja (aki szülei, Alekszej Tolsztoj író és Natalja Krangyijevszkaja költőnő) okán is születetten hírességgé vált egy magas mércét célozva lőtt, sok diktatúra-ábrázolás fölé.
A macskány című regény lényege annak az elvadult, elbutult ősközösségi viszonyokat idéző társadalomnak az ábrázolása, ami egy gigantikus robbanás utáni földön élőket szerepelteti. A fő táplálékforrás az egér, ebből van annyi, amennyivel bőségesen el lehet látni az immár történelmét és kultúráját „atom-bootolás” miatt elvesztett emberiség maradékát. Az egér ugyanakkor minden részletében feldolgozásra kerül: bőréből például remek ruházati termékek készülnek. A tudományok ismeretének teljes hiányában a közösség az Atyuskára hagyatkozik, aki az élet minden egyes eleméről kijelentett valami fontosat, de főleg azt, hogy az a bármi, neki, a mindenható, mindenttudó Atyuskának köszönhető.
Nem igazán hinnénk, hogy annyi diktatúraábrázolás után még lehet újat mondani az állami szintű elnyomásról, de Tatyjana Tolsztaja nagyon más látásmódban, más értelmezésben, más megfogalmazásban mutat rá a zsarnokok máig pulzáló jelenlétére. A sokszor ironikus epizódok, fejlemények és leírások mögött gyakorta ott van egy végtelenül komor, lehangoló szellemi, kulturális, humanitárius lepusztultság képe, mely mindvégig alapszíne a regénynek. Az olvasó számára persze mégis lesz remény, hiszen nem a történet végkifejlete, hanem annak riasztó tartalma adja a menekülő útvonal lehetőségét az elme e briliáns játékában.
Egypercesek
Móricz, Térey és írói naplók
Íme a PIM év végi programjai
Végzetes olvasásvesztés?
A mai egyetemisták egyre kevesebb könyvet olvasnak” – írja Rose Horowitz publicista az Atlantic magazinban
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán