Nem is lehetne máskor aktuálisabb Carrie Snyder A futónő című regénye, mint most, az olimpia hajrájában. A regényben nemcsak egy példaértékű karakter körvonalai bontakoznak ki, hanem a világ legjobb sportolóinak emberfeletti küzdelmektől teli élete.

Különös lehetőséget látott meg Carrie Snyder abban a megtörtént esetben, melyben egy nyugdíjas otthonban élő, száznégy éves egykori olimpikonnal készítenek riportfilmet. Aganetha Smart már az első világháború árnyékában kezdte meg futósportban tette küzdelmeit, mondhatni a közhelyet alkalmazva: élő legenda. Ugyanakkor Aganetha személye nemcsak kiemelkedő sportteljesítménye okán figyelemre méltó az utókor számára is, hanem ő volt az a kanadai futó, aki az első között szerepelt azon az első olimpián, melyen már nők is részt vehettek. Ez pedig nem volt más, mint az1928-as, amszterdami olimpia.
A történetnek alapvetően két főhőse van, a száznégy éves, becenevén Aggie, a futónő és a filmes stáb. A belőlük formálódó párharc mutatja meg, hogy valójában mire is megy ki a játék, milyen eredeti szándékkal érkeztek a filmesek Smarthoz az idősotthonba. Az is terítékre kerül a regény kapcsán, hogy a ma embere miként tekint a háborúktól sújtott 20. századra, arra az időszakra, melynek rendkívül fordulatos világtörténelmi eseményei, fejleményei mégis csak komolyan meghatározták a következő, 21. század menetét. Most amikor az olimpia idején oly sokat olvasunk, látunk, hallunk a világversenyen szereplők teljesítményeiről, nem árt elmélyülni a küzdelmekben részt vevők életének megrendítően áldozatos élettörténeteiben.  Aganetha Smart nemcsak a huszadik század lelkiismereteként áll előttünk Snyder regényében, de egész életével példát mutató klasszikus humanizmusra utaló alaknak is mondható.