Vastag Andrea nyár elején megjelent Csinszka kötetéről írta a címbéli jellemzést Raffay Ernő történész, aki még azt is hozzátette Ady feleségéről, hogy „egészen ember”.  A teljes címén Csinszka – a „Halálra szánt kivételes virág...” című kötetet egy lényegesen új formai és tartalmi szerkezetben nyújtja az olvasók elég az ifjú kutató, szerző. Formabontó munkája fontos állomása a múlt század első fele magyar irodalomtörténetről szóló elemzésfolyamatnak.

Talán nem túlzás állítani, hogy ismét fellángolt az Ady-kultusz, és ha nem is lobog oly harsányan és nagy fénnyel az a láng, azért egy viszonylag hosszabb szünetnek beillő „pislákolás” után, lényegesen nagyobb fény vetül a költőlegendára és életére. És ha Ady, akkor természetesen Ady Csinszkája, azaz Boncza Berta, aki nem a géniuszi történet mellékszála, hanem egy magasröptű saját ballada egy különleges képességű, kisugárzású asszonyról. És Csinszka sem úszta meg, amit sok nő, akik a magas művészetet művelő férjük, párjuk, szeretőjük mellett éltek, ők maguk is a magasságok részeseivé váltak.
Vastag Andrea, huszonéves kora ellenére remek munkát tett le az asztalra. Könyvében újszerű megközelítés, sajátságos vizsgálati cél mutatkozik meg: Boncza Berta lelke a tét ebben a tudományos igényű tanulmányban. A szerző persze jó szimattal érzett rá, hogy Ady Endre fényében Csinszka csak egy kedves sziluett lehetett, pedig valójában az ő története és lélekrajza is megér egy komoly analízist.  A kötetben választ kapunk arra, hogy miért hallgatta el eddig az irodalomtörténeti kutatók zöme Csinszka, a költő, Csinszka, a művészet, a társadalomtudományok, a szociálpolitika értőjének karakterét. Raffay Ernő, aki a kötet több bemutatóján is vállalta a méltató szerepét, egy helyen így fogalmazott Vastag kiadványáról: „Azt, hogy Csinszka, e jeles erdélyi családból származó ember – Vastag Andrea megfogalmazásával - „a gyermekkorától kezdve belé rögzült rossz családi minták, modellek, a benne kialakult szorongások és komplexusok, illetve az eredendően benne hordozott, őseitől örökölt gének következtében mit és miért úgy tett életében, ahogyan.” Ítélkezés és eszményítés nélkül – tudósra jellemző nagy ismeretanyaggal, ám nagy beleérzéssel, megértéssel és szeretettel. Egy huszonéves fiatal hölgy, Vastag Andrea, kezdő tudós és író meglepő könyvet írt egy másik fiatal hölgyről: Boncza Bertáról. Arról a Csinszkáról, aki alig negyven évet élt, s volt két férje, két művész: Ady Endre és Márffy Ödön. A két férj mellett ismert számos férfit és nőt, akik, hozzá hasonlóan, valamennyien sajátos egyéniségek voltak.