Nagy divatja lett az úgynevezett beszélgetőkönyveknek, e rovat hasábjain júniusban adtunk hírt például egy ilyenről, akkor Onagy Zoltán Zalán Tiborral való beszélgetéséből készült könyvről szólt a fáma, most Réz Pál és Parti Nagy Lajos Bokáig pezsgőben című beszélgetőkönyvétől hangosak az irodalommal foglalkozó oldalak.  Így mi is.

Nem túlzás azt állítani, hogy a Réz Pállal való beszélgetés egyfajta magyar irodalomtörténeti képtár is egyben, így nemcsak a Széchenyi- és József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő, műkritikus Réz Pál életének és pályarajzának kontúrjai jelennek meg a kötet lapjain, de az egész magyar újkori irodalom ott van ezeken a lapokon. Persze a beszélgetős forma amolyan sztorizgatós lendületben és mindenre kiterjedően vonul fel az olvasó előtt, ahogy egy jóféle baráti csevej során ez lenni szokott. A kötetben az a Réz Pál kap leginkább főszerepet, aki szerkesztőként, főszerkesztőként (1951-től a Szépirodalmi Könyvkiadónál, majd 1989-től a Holmi című lapnál) a 19. századi és 20. századi magyar irodalom avatott szakértője volt. A kötetből kiderül, hogy milyen különleges szellemi és érzelmi kapcsolat fűzte Kosztolányi Dezsőhöz, akinek egyedülálló módon összes munkáját ő rendezte sajtó alá. De ugyanilyen – ha nem is mindig fizikai, de mindenesetre – bensőséges kontaktus kötötte számos magyar íróhoz, költőhöz, például Tersánszky Józsi Jenőhöz, Vas Istvánhoz, Örkény Istvánhoz vagy Ottlik Gézához.
A párbeszédes formában megismerhetjük a rendkívül jó humorú, nagyon intelligens Réz Pált és az ugyancsak kifinomult és minden témában érzékenyen empatikus Parti Nagy Lajost, egymástól független és egymáshoz viszonyítva is magasan művelt, gazdag lelkivilágú egyéniséget. A beszélgetések valójában írott megidézései azoknak a rádiós műsoroknak, melyeket anno a Magyar Rádióban rögzítettek, s mely műsort sorozat formájában hallgathatta meg az akkori közönség. A rádiós műfajból adódó pillanatnyi fogyaszthatóságra rácáfolva most újra és újra „bele lehet hallgatni” a két sziporkázó elme párbeszédébe, hiszen a könyv formátum – merjük ezt hinni – az örökkévalóságnak készült.