Nyár van, alapvetően szikrázóan napsütéses, strandolós, kirándulós, rövidnadrágos, bikinis-csajos, klaffogó papucsos, jeges gyümölcskoktélos, zöldsalátás, napszemüveges, laza, kedves, könnyed. Az ejtőzéskor nem Wittgenstein a partnerünk, hanem Rejtő, és mondjuk Az előretolt helyőrség. Már csak azért is, mert bölcselet és humor jól megférnek egymással, P. Howard pedig elménk napfény-védőkrémje, hogy le ne égjünk a nagy magyar szellemi hőgutában.

Most már sok helyen kapni könyveket, élelmiszer boltokban, souvenir árudákban, pályaudvarokon, strandokon, újságosoknál. Rejtővel – akinek klasszikusai ugyancsak megtalálhatók ezeken a polcokon is – az a helyzet, hogy teljesen ugyanazt kínálja az embernek, mint (csak hogy teljesen aktuális legyek) a Bud Spencer pofozkodós filmek: könnyed és egyszerű leképezése annak, hogy mi lenne, ha minden egy nagy és percenkét világmenetét korrigáló „igazságérzet-mágnes” szerint működne életünk. Szép és gyermeki új világ lehetne ez, ahol a kedves emberek mindig győznek az aljasok felett. Ehhez pedig csupán néhány jól irányzott maflásra volna szükség, no meg persze arra, hogy a rakoncátlan nevű főhősök, legyenek bár csőlakók, mégis a legnagyobb erkölcsiséggel bírjanak.
Az egyik souvenir boltban a minap leemeltem P. Howard – Az előretölt helyőrség című regényét. Félezer forintért adták, megvettem, bár szinte kívülről tudom az egészet. „Galamb nekiröpült a falnak, de a következő pillanatban már úgy vágta szájon a vitorlamestert, hogy ez meglepetésében lenyelt egy negyed font bagót, ami a szájában volt és percekig csuklott utána.” – áll az első oldalon és történet végig ilyen sziporkázóan humoros, izgalmas, meseszerűen olvasmányos, magával ragadó.
Hogy egy kicsit csenjek Raymond Queneau-tól, most ideírom: amit Rejtő Jenő letett az asztalra, az az irodalom vasárnapja. Az a képzeletbeli és mégis sokak által igényelt hóbortos világ, ahol mindennek remek íze, színe, hangja, illata-szaga és tapintása van, minden szereplő egy izgalmas, eredeti személyiség, minden helyszín egy egzotikus, de minimum rendkívül hangulatos környezet. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy valahol Rejtő felfedezte a képregény reciprokát, amikor úgy írta meg regényeit, mintha egy profi comic-ból adaptálta volna vissza a legérzékletesebbre.  Amikor az irodalom vakációzni megy, amikor a regények a nyári strandokra indulnak a táskában szomszédjuknak számító napfény-védőkrémmel és rántotthúsos szenyóval együtt, akkor oda egy Rejtő Jenő történet az obligát könyv. Galamb és társai pedig nem hagyják, hogy szürke életnapok morzsolják szét az olvasók vágyát, hogy lehet szebb és jobb, vagányabb, igazságosabb az élet. Ez a ponyva értéke.