Anyám-asszony kotonkája
Na, végre! Sikolthatunk fel Ben Brooks Lolito című excentrikus regényére elsőként reagálva. Aztán a második sóhaj már nem a tinédzser fiú anyja korabeli nővel kialakuló szerelme történetének hűházása, hanem az, hogy de jó is volt az a Zabhegyező. Ugyanis a történet alaplihegése kísértetiesen hasonlít Salinger klasszikusára. De a Lolito nem lesz ettől rossz könyv.

Azt kell, mondjuk, hogy a mai fiatalság kiúttalanságából, reményvesztettségéből, szerelemmel kapcsolatos végletes elbizonytalanodásából és koravénséget okozó szexmániájából remekül megél a könyvpiac. Ki tudja ugyanis, hogy már hányadik olyan könyvről szól a fáma, mely korunk tízen- és huszonéveseinek megannyi nyűgét nyámmogja irodalmi keretek között… Hát igen, ennél most csak tán a foci és a világpolitika a felkapottabb téma. Pedig ez is fontos. Ben Brooks végre kimondta, amit jó ideje nyafognak a mai tinédzserek: kell nekik egy tanár néni, egy anyjuk-korabeli maca, aki végre jól bevezeti őket a szerelmek érzékiségébe. A Lolito pedig első blikkre tényleg nem más, mint, amit szinte már hetente olvashatunk a bulvárlapokban, ahol rendre arról tudósítanak, hogy „diákjával kezdett ki a szexéhes tanárnő”, „osztályfőnökét ejtette teherbe az elsős gimnazista srác”, stb, stb, stb. Ben Brooks könyvével szerencsénk van, mert mint a bevezetőben írtam, a regény ugyancsak jól idézi vissza a Salinger által lefektetett zabhegyezős alapokat, vagyis, hogy egy kissé cinikus, depressziós, és az élet nagy dolgaival nagyon is bizonytalan tizenéves (egész pontosan tizenöt) srác belső világát.
A főhős, Etgar természetesen a valóságtól való masszív elrugaszkodása alapvetésén, azaz az interneten találja meg új eszményét, egy milf-et, azaz középkorú hölgyet. A nem is kissé törvénytelen felállás nem akad meg csupán a virtuális valóság adta keretek között, bár tény, hogy Etgar és Macy jó sokáig babrálnak egymással csupán a netes társkeresőn. Nabokov Lolitája óta tudjuk, hogy azok, akik úgy esnek szerelembe egymás iránt, hogy a köztük lévő korkülönbség a szülő-gyerek relációt is modellezhetné, nos, azok nem feltétlenül a kapcsolatok legegészségesebbikét élik meg, viszont a közönség imádja. Igen, Etgar és Macy amolyan szerelmi pankrátorok, a maguk kellően adagolt, sajátságos humorával, agyafúrt érzékiségével, valamint a kor adta előítéletekkel és közönyösségóceánok átkával együtt.
Az pedig, hogy a könyv borítóján a posztmodern hangulatú kompozíció egyetlen formai eleme egy csemegeuborka, mindent elárul Ben Brooks írói nyelvezetéről és pofonegyszerű irodalmi megoldásairól, valamint empatikus műveltségéről, emberismeretéről.

Azt kell, mondjuk, hogy a mai fiatalság kiúttalanságából, reményvesztettségéből, szerelemmel kapcsolatos végletes elbizonytalanodásából és koravénséget okozó szexmániájából remekül megél a könyvpiac. Ki tudja ugyanis, hogy már hányadik olyan könyvről szól a fáma, mely korunk tízen- és huszonéveseinek megannyi nyűgét nyámmogja irodalmi keretek között… Hát igen, ennél most csak tán a foci és a világpolitika a felkapottabb téma. Pedig ez is fontos. Ben Brooks végre kimondta, amit jó ideje nyafognak a mai tinédzserek: kell nekik egy tanár néni, egy anyjuk-korabeli maca, aki végre jól bevezeti őket a szerelmek érzékiségébe. A Lolito pedig első blikkre tényleg nem más, mint, amit szinte már hetente olvashatunk a bulvárlapokban, ahol rendre arról tudósítanak, hogy „diákjával kezdett ki a szexéhes tanárnő”, „osztályfőnökét ejtette teherbe az elsős gimnazista srác”, stb, stb, stb. Ben Brooks könyvével szerencsénk van, mert mint a bevezetőben írtam, a regény ugyancsak jól idézi vissza a Salinger által lefektetett zabhegyezős alapokat, vagyis, hogy egy kissé cinikus, depressziós, és az élet nagy dolgaival nagyon is bizonytalan tizenéves (egész pontosan tizenöt) srác belső világát.
A főhős, Etgar természetesen a valóságtól való masszív elrugaszkodása alapvetésén, azaz az interneten találja meg új eszményét, egy milf-et, azaz középkorú hölgyet. A nem is kissé törvénytelen felállás nem akad meg csupán a virtuális valóság adta keretek között, bár tény, hogy Etgar és Macy jó sokáig babrálnak egymással csupán a netes társkeresőn. Nabokov Lolitája óta tudjuk, hogy azok, akik úgy esnek szerelembe egymás iránt, hogy a köztük lévő korkülönbség a szülő-gyerek relációt is modellezhetné, nos, azok nem feltétlenül a kapcsolatok legegészségesebbikét élik meg, viszont a közönség imádja. Igen, Etgar és Macy amolyan szerelmi pankrátorok, a maguk kellően adagolt, sajátságos humorával, agyafúrt érzékiségével, valamint a kor adta előítéletekkel és közönyösségóceánok átkával együtt.
Az pedig, hogy a könyv borítóján a posztmodern hangulatú kompozíció egyetlen formai eleme egy csemegeuborka, mindent elárul Ben Brooks írói nyelvezetéről és pofonegyszerű irodalmi megoldásairól, valamint empatikus műveltségéről, emberismeretéről.
Egypercesek

Olvasni jó, és hallgatni is!
Hiánypótló gyerekirodalmi műsor indul a radiocafén
Könyvtolvajok Hollandiában
Grúz bűnszervezet lopja az európai könyvtárak értékes könyveit
Felbecsülhetetlen kincsre bukkantak
A könyvtár nem is tudta, milyen érték lapul a tárolóban