A Helikon kiadó Trubadúr sorozatának részeként jelent meg nemrég a nagy amerikai független, öntörvényű író, Charles Bukowski írásgyűjteménye folytatásaként értelmezhető „Egy vén kujon további feljegyzései” című kötet.  Az irodalmi élet egykori outsidere számos, keményen legendássá vált regénye mellett sok verset, novellát, esszét, újságcikket írt. A hagyatékot gondozó menedzsment 2011-ben döntött úgy, hogy összegyűjtve, könyvbe rendezve publikálja ezeket az írásokat.

Nők című zseniális regénye kapcsán már reflektáltam a beat irodalmi mozgalomhoz leginkább közel álló, 1994-ben elhunyt Charles Bukowski amerikai író munkásságára, jelentőségére. Szerzőnk kapcsán azért azt is tudni kell, hogy nem lehetett, lehet őt sehova se besorolni, már csak azért sem, mivel ő maga kiáltotta több interjúban is világgá, hogy nem tartozik semelyik izmushoz, alkotói körhöz, nemzedékhez, művészeti irányzatot követőkhöz. Bukowski ennek ellenére, vagy talán éppen ezért vált igen termékeny íróvá, kissé talán nagyon is hasonlóan Hunter S. Thompsonhoz, akivel már bizony együtt vadásznak egy jó üveg bourbon-re az örök vadászmezőkön. Az Egy vén kujon további feljegyzései tehát, a „tovább” szóval jelezve az Egy vén kujon feljegyzései folytatása, a bukowski-i hagyaték napvilágra kerülésének mérföldköve.
A kötet szerkesztője, David Stephen Calonne író és kritikus többek között a következőket írja a kötet megjelenéséről: „Még a 90-es években kaptam Jamie Borantól egy Bukowski-antológiát, amelyet a Los Angeles Free Press számára állított össze. Ez volt az egyik katalizátora annak, hogy nekiálltam, és tizenöt éven át kutattam addig kiadatlan Bukowski-írásokat. (…) Időközben világossá vált számomra, hogy rengeteg ismeretlen, de csodálatos története, esszéje, interjúja, képregénye, verse és aforizmája maradt még. A City Lights munkatársa, Garrett Caples – aki T.S. Eliothoz hasonlóan költő és szerkesztő is egyben – osztotta lelkesedésemet. Úgy képzelte el, hogy ez a kötet a híres első gyűjtemény, az Egy vén kujon feljegyzései folytatása lenne…”
Fentiekből is látható, hogy Bukowski – ha ez nem túl sztereotip – Jack Kerouac-hoz  hasonlóan felmagasztosult, felértékelődött az új generációk számára is, ami nagyon nagy szó, ismerve korunk komoly mélységek iránti érzéketlenségét és a felszíneshez való beteges vonzalmát. Bukowski most ajánlott kötete tehát egy ízig-vérig irodalomtörténeti csemege, egy örökmozgó író, költő, újságíró, publicista termékenységének páratlanul izgalmas bizonyítéka a jóra és befogadásra érdemesre. Valahogy úgy, ahogy a kiadói ajánlóban is írják: „Bukowskit olvasni pont olyan, mint sört inni: tudjuk, mire számíthatunk, ám újra és újra ugyanolyan jólesik.”