Közel hatvan kötet, több hanglemeznyi dalszöveg, mintegy húsz rádiós hangjáték, ötvenhat színházi munka, egy fordítás és huszonhárom díj, elismerés áll Zalán Tibor költő, író, dramaturg, pedagógus, egyetemi tanár mögött. Talán alig van olyan kortárs magyar alkotó, akinek ily gazdag a munkássága. Zalán tehát bőséges termést hozott, ezt aknázza ki Onagy Zoltán író, aki egy úgynevezett beszélgetőkonyvbe helyezte el az íróval készített interjúját, Dragéi hajnalok Zalánnal címmel.

Onagy Zoltán legújabb kötetében a négyesek és tízesek dominálnak. Nem számmisztikai fogás ez, hanem azon egyszerű tényből fakadó momentum, hogy Zalán Tibor 1954-ben született, s Onagy innen szeleteli fel dekádokra az író, költő élettörténetét. A műfaj teljesen közismert: interjú, viszont abból is nagy, hiszen könyvet lehetett vele rekeszteni, immáron tehát akkor a 87. Ünnepi Könyvhétre. Onagy mostanában amúgy is ezen a beszélgetőkönyves vonalon mozog, korábbi egyik munkája, a Peremvidéken is erre a munkamódszerre épült, akkor és ott Gulisio Tímea leszbikus költőnővel merült el a szexuális szubkultúrában. Zalán egy kiteljesedett élet elképesztően sokrétű és gazdag kincsestárát kínálja az őt faggató, s a sorok között is kidomborodó barátság okán Onagynak. És pont az előző beszélgetőkönyvből már érezni lehetett (meg persze már jóval előtte is), hogy Onagy az irodalmi, művészeti, közéleti „másod-országot”, egy mai fősodortól egyre inkább elütő, „alternatív valóságot” jelenít meg interjúalanyain keresztül. Zalán Tiborral folytatott beszélgetéseiből összeállt kötetében is minduntalan erre futtatja ki az interjú irányát, bár nem is kell talán különösen futtatni, maga Zalán Tibor is ilyen valóban. „Soha nem voltam alkotókörök tagja. Kerültem az irodalmi társulásokat is. Ösztönösen éreztem meg talán, hogy nem vagyok közéjük való. Mindig az volt velük az alapbajom, hogy a társaság leggyengébb teljesítményéhez igazítják a többiekkel szembeni elvárásokat. Magyarán, ezekben a körökben, mindenki zseni és valójában az egymással szembeni kritika nem működik, mert nem működhet” – olvashatjuk az egyik oldalon Zalántól.  
Az 1954-től tehát dekádonként haladó élettörténet és élménybeszámoló mesélés, elemzés, együttes hangos gondolkozás, aztán a kötet második felében átvált és „Csapatjátékos csapat nélkül?”, „Pályatársak Zalántól”, „Az olvasó Zalán”, „Honorból sarokház”, „Függők”, „Megtagadott mesterek”, „Szövetségek – barátságok” témák kifejtésére,  majd három irodalomtörténeti portré (Fodor Ákosról, Páskándi Gézáról, Katona Imre Józsefről) zárja a könyvet.