A félnótás jegyes jegyzetel

Valahol úgy Hrabal és Menzel, no, meg mifelénk az Indul a bakterház-as Rideg Sándor magasságában leledzik a közép-kelet-európai falu jellegzetes humorba áztatott kultúrköre, kurtán-furcsán idilli miliője. Milbacher Róbert Szűz Mária jegyese című új regénye is erre az irodalmi hagyatékra épül: kelekótya lúzerek és bevett falusi sablonfigurák, vidéki nímandok járják mindennapos násztáncukat az élet sramlijára.

Szóval rögtön először – ahogy Nógrádi Gyuri bá mondaná – két dolog: Milbacher könyve zseniális és Milbacher könyvében végül is nincs új a nap alatt. A Szűz Mária jegyese című történetfüzér főszereplője természetesen József, alias Józsi, aki amolyan falu bolondja (á lá Sanyi király by Üvegtigris) mindent de tényleg mindent lejegyzetel kis kockás füzetébe, mely gyakorlatilag a könyv tartalmát jelenti. Ezekből a kockás füzetbe szánt beírásokból tudjuk meg, hogy miként épül fel a falu népességszerkezete, ahol Józsi él, ahol természetesen oly sok minden jellegzetes magyar falubéli figurához hasonlóan, a közéleti tényezőt a kocsmáros, a postás, a legnagyobb részeges és a legpletykásabb vénasszony játsszák. Apropó pletyka! Milbacher jól érzett rá, hogy végletesen és végzetesen ultramodern, bár facebook-sújtotta korunkban mégsem hatalmasodott el az emberek többségén a felhalmozott tudás és a közvélekedés, a hiedelem, no, meg a pletyka a tényeknél előrébbvaló dolog. Ez még fokozható azzal, hogy a hagyományos magyar falu, mint olyan is megszűnőben van, egy potenciáljait, készségeit, szépségeit elvesztő település-típusban már csupán azok élnek, akik nem tudnak onnan elmenni. A Szűz Mária jegyese ennek a mikrotársadalmi analízisnek a kísérlete, melyben a szerző újításként és némi előnyért egy fogalmazás, magyar nyelvtan, közérthető beszéd, pallérozott stílus szempontjából hebehurgya figura által mutatja be a világot. Egyszerre nevetünk és borzadunk, a mélységek és felszínességek, a vegyesen misztikus és primitív életzanzák és látszólag érthetetlenül érdektelen dolgok egyetlen nagy magyar novellatornádóba sűrűsödnek, hogy aztán szilaj jókedvet kavarva maguk körül magába szippantsák az olvasót.