A több mint harmincezer főből álló magyar alakulatoknak a német megszállók elleni 1944-es varsói felkelésben betöltött szerepét taglaló, hiánypótló könyvet mutattak be Varsóban.
Maria Zima lengyel történész, a könyv szerzője aprólékos levéltári munkát végzett, amikor leírta az 1944 augusztus közepétől a lengyel főváros környékén állomásozó magyar alakulatok szerepét.

Bár a lengyel és a magyar köztudatban a kommunizmus idején elhallgatott történet évek óta jelen van – többek között Andrzej Munk Eroica című, 1958-ban készült filmje révén –, részletei eddig feldolgozatlanok voltak.
Zima a varsói könyvbemutatón ismertette a magyar egységeknek a kötetben leírt elhelyezkedését, a katonák számát, magatartását. Kimutatta, hogy a magyarok – bár a németek szövetségesei voltak és a német parancsokkal ellentétes magatartás óriási kockázattal járt – kapcsolatokat tartottak fenn a lengyel felkelőkkel, élelmiszert, esetenként fegyvereket is adtak nekik, részt vettek a lengyel szentmiséken, sőt, a lengyel vallásos énekekhez zenés kíséretet is biztosítottak.
A magyar alakulatoknak hősi halottai is voltak. Néhány magyar katonát a németek végeztek ki, mert azzal vádolták őket, hogy együttműködtek a felkelőkkel. Zima lefényképezte a Varsó környéki magyar hadisírokat is. A gondosan ápolt honvédsírok arról tanúskodnak, hogy a helybeliek tisztelik a magyarokat.
A levéltárakban feltárt részleteket a szerző történelmi kontextusba helyezte, nyomon követte, ahogy a felkelés aktív magyar támogatásáról szóló tárgyalások a felkelő lengyel Honi Hadsereg és a magyar alakulatok élén álló tábornokok között zsákutcába futottak. A már 1942 óta a Németországgal szakítani készülő magyaroknak a lengyelek ugyanis nem tudták szavatolni, hogy a nyugati hatalmak és a Vörös Hadsereg szövetséges erőként kezelik majd Magyarországot. A Varsó környékén állomásozó magyarok mégis jelentős segítséget nyújtottak a felkelőknek – derül ki Zima munkájából.