És bár 1912-ben elhunyt, Bram Stoker a huszadik század egészére rányomta a bélyegét. Már, ami a horror egyre szélesedő és népszerű műfaját illeti. Stoker ugyanis a már akkor klasszikusnak számító irodalmi nagyágyúk között szerzett hírnevet a Drakula gfrófról szóló regényével, igaz, Karl Mayhoz hasonlóan ő se járt az általa mégis hiteles ábrázolt, regénybéli helyszínen. A Drakula-könyv sikeréhoz most nem adunk további patinát, de belelapozunk Stoker, egy ugyancsak megfilmesített regénye, A fehér féreg fészke című rémtörténetébe.

A regényt, melynek filmadaptációja már A fehér féreg búvóhelye címet kapta, elsőként 2009-ben került a hazai könyvesboltok polcaira. A Gálvölgyi Judit fordító által elkészített magyar változat a Metropolis Média jóvoltából jutott el hozzánk, igaz, a történet filmes átirata a rendszerváltás első meghatározható évében, 1988-ben, majd az azt követő években már Magyarországon is látható volt, mondhatni, egyfajta kult-darabbá vált.
Az eredeti regény, a múlt század elején, ugyancsak sikeres volt, de Bram Stoker természetesen a Drakula gróf válogatott rémtettei című regényével lett azzá, ami. Drakulából született az ő irodalmi univerzuma és oda is ért vissza.
A fehér féreg fészke egy, a vámpíros történetnél sokkal árnyaltabb, összetettebb, elvontabb műnek számít. A kritikusok egy helyen még az Alice Csodaországban-nal is összevetették, mondván, Stoker túl sok meseszerű elemet használt. Persze a rémségek itt se maradnak el, a velős szürrealizmusért e mű kapcsán se kell a szomszédba menni. Stoker persze, agyafúrt fickó lévén, e történetnél is visszatér a kiugró sikert hozó Drakula gróf… -ban megismert alapelemhez, a vérhez, sőt központi részévé teszi azt a Fehér féreg…-ben. A szörny egy – ódon kastély falai között a regény idején is élő – legenda részeként, rettegett lény, aki szűz lányok vérére szomjasan dévajkodott, vagy talán még most is dévajkodik a régi épületben, s környékén. Nem vádolom Bram Stokert azzal, hogy e fehér szörnyhöz hasonlóan, kora nagyságaihoz férkőzve, többek között Oscar Wilde, Arthur Conan Doyle és Walt Whitman miliőjéből maga szívta ki vámpír módjára az ihlet vércseppjeit, de azt hiszem, a filmben is felsejlik a szörny után kutató fiatal gróf alakjában Bram Stoker figurája, amint szörnnyé válik. Rém jó sztori, melynek lapjairól ugyan csurog a vér és a patinás angliai romanticizmus is áthatja, de egyedi hangulata miatt önálló dicsőséget követel magának a Stoker-i galaxisban.