A 2008-as gazdasági válság a Wall Street farkasa című film bemutatójakor ért véget. Ekkor tudott már ugyanis a világ egy egészségeset kacagni azon, amit az azt megelőző években elszenvedett. Michael Lewis A nagy dobás (Big Short) című, 2010-es eredeti, és szintén 2010-es magyar kiadása bölcsen és szerényen megelőzte ugyan a Leonardo Di Caprio által fémjelzett, előbb említett mozit, de annál jóval nagyon mélységélességben tárta fel a világméretűvé fajult spekulációt.

A nagy dobás című regényből készült azonos című film egyfajta kultuszdarabbá vált, igaz nem túl széles körben, így minden esély megvan arra, hogy a Michael Lewis könyvében leírtak bármikor előfordulhatnak. Hiába, no, mi, az emberiség, sosem változunk, mindig készek vagyunk egy újabb krízisben való totális elsüllyedésre.
A kötet tehát amolyan „függöny-fellebbentő”, avagy leleplező típusú, mely egy wall street-i farkasok berkeit belülről bemutató regény. A szerző azt a pénzügyi machinációs históriát fejti fel, mely tulajdonképpen arról szó, hogy az Egyesült Államokban több évtizede elterjedt ingatlan-hitelek mögött valójában a bevallottnál jó kisebb mértékben van igazi, számon kérhető érték, ellenérték. Így persze, most már 2016-ban ezt mi, magyarok is tudjuk, hiszen a saját bőrünkön tapasztalhattuk, hogy az ezredforduló utáni első évektől fellazult hitelrendszerekbe milyen könnyen, gyanútlanul lehet alannyá, később bizony áldozattá válni. Lewis a petrencés rúd másik végéről meséli el ugyanezt, azon pénzügyi szakértők, spekulánsok, agyafúrt finanszírozó-zsenik, brókerek, bankárok szemszögéből, akik úgymond megakadályozhatták volna a nyugati világ 2008-as pénzügyi összeomlását, de mégsem tették. Ehelyett kihasználva, hogy a lőtéri kutya sem hitt nekik, hogy a fedezetlenül felvett hitel billiókból baj lesz, inkább ügyeskedni kezdtek, majd, minő meglepetés, a gazdasági válság kirobbanása után csúnyán meggazdagodtak.
Lewis kötethez írt előszavából több is, mint keserűség árad: „2008 végére persze tömegével jelentek meg olyan szakértők, akik azt állították, hogy ők előre látták az összeomlást. Csupán azonban a lista töredéke tudhatta ezt igazán előre; és még ennél is kevesebbeknek volt merszük valóban erre spekulálni. Nehéz távol maradni a tömeghisztériától, megőrizni a higgadtságot és nem megőrülni a gondolattól, hogy minden félrement, ami a pénzügyi világban zajlik, s ennek a világnak a vezetői mind hazudtak vagy őket is átverik.”