Henry Dunant a Vöröskereszt megalapítója 1828. Május 8-án született Genfben. Megérdemli, hogy nevét ne felejtsük el.

A Francia – Piemont szövetség az osztrákok elleni háborúja idején Dunant Solferinoban volt. 1859 Június 24-én, a csata estéjén látta, hogy sok ezer sebesült és halott fekszik a csatamezőn (huszonkétezer szövetséges és tizenhétezer osztrák és magyar). Az ágyúdörgések végeztével látta, hogy fekete ruhában, rajta hatalmas vörös kereszttel férfiak segítik a sebesülteket, mindegy melyik náció tagja volt. A Szent-Kamill rend tagjai voltak ezen férfiak, akiknek a nevét már a török idők óta ismeri a történelem. Ezen különös eseményt írja meg Dunant a Solferinoi emlékek című művében.
Ekkor érlelődött meg benne a vöröskereszt gondolata, melyhez első lépésként 1864 augusztus 22-én a ma is érvényben lévő Genfi megállapodást létrehozatta. Majd 1866 Június 17-én megalakult a Vöröskereszt, amely az idén lesz százötven éves.

Azt azonban már kevesen tudják, hogy Dunant 1887-ben, sok gazdasági probléma után egy kis svájci faluba menekült. A falucska neve Heiden. Szinte a világtól elfelejtve, itt élt betegen, nyomorban. 1892-ben beköltözött egy heideni kórházba. 1895-ben egy újságíró talált rá, s riportja bejárta a világot. Talán e cikknek is köszönhető, hogy Dunant 1901-ben elsőként kapja meg a Nobel-békedíjat.

Mégis abban a kis heideni kórházban élt tizeennyolc éven át, majd 1910 Október 30-án elbúcsúzott a földi világtól. Az ispotály ma is létezik és Dunant tiszteletére, emlékére itt rendeztek be egy múzeumot.