A csend történései című könyvben harmincnyolc mai magyar szerző avatja be az olvasót a műhelymunka azon fázisába, melyben a születendő műalkotásoknál jelentős szerepet kapott a hitélet, illetve annak megnyilvánulása. Miközben olvassuk a keresztény szemlélet irodalmi változatait, egyre másra találkozunk újra és újra a csenddel, a közeggel, melyben ott van Isten.

„És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.” Ezt olvashatjuk a Biblia, Királyok első könyve részében az Isten egyik megnyilvánulásáról. Sokan úgy gondolhatják, hogy Isten, ha nem is mindig közvetlenül, de valamiféleképpen mégis csak erővel, kellő dinamizmussal teszi egyértelművé kijelentéseit. Pedig a hívők tudják, hogy Isten inkább elrejti magát, hogy aztán megfejthető legyen, illetve nem dérrel-durral, nagy hanggal, hanem elcsendesedés révén, mentén, a csendben található meg. Az „A csend történései. Szakralitás, Biblia a mai magyar irodalomban és művészetben” című kötet létrejötte is erre utal. A könyv szerkesztői, a Vigília Kiadó munkatársai „arra kérték kortárs íróinkat, költőinket, mutassák be valamely művükön keresztül, hogyan, mely művészi (vagy akár személyes) problémák mentén jutottak el egy-egy bibliai történethez, szöveghelyhez, s milyen kihívásokat jelentett, hogy azt a maguk számára sikeresen fel is használhassák a létrehozandó műben.” Az antológia mondhatjuk, így egyfajta bizonyságtétel-gyűjtemény lett, melyben nemcsak a hitélet művészetre gyakorolt hatását, de az írók, költők, publicisták hitvallását is megismerhetjük.
A kötetben többek között írásaival szerepel: Czigány György, Dér András, Dobai Lili, Esterházy Péter, Kertész Imre, Lackfi János, Láng Eszter, Pályi András, Petrőczi Éva, Rakovszky Zsuzsa, Takács Zsuzsa, Váli Dezső vagy Zalán Tibor.