A Sötét Éden az egyik legkülönlegesebb, legegyedibb „elveszett kolónia”-történet, amit valaha olvastunk – írta a Strange Horizons magazin az angol Chris Beckett: Sötét Éden című regényéről. Erről már a hazai olvasók is megbizonyosodhatnak, hiszen megjelent nálunk is a sci-fi.

Chris Beckett 2012-ben adta ki Sötét Éden című regényét, mellyel Arthur C. Clarke-díjat is bezsebelt. A sikeres könyv már a hazai könyvesboltokban is kapható, amely egy sci-fi és szépirodalom is egyben. Sőt részben tanmese, részben pedig egy felkavaró fejlődésregény. A történet egy sötét, baljós szépségű meglepően eredeti földönkívüli világba kalauzol. A könyv címét egyszerre kell szó szerint és átvitten is érteni, hiszen a történet egy olyan Éden elnevezésű bolygón játszódik, aminek nincsen napja. Az örök sötétséget azonban világító növények törik meg. Ezen a bolygón él egy ötszázhuszonhat fős Család, akinek eredetileg Ádám-Éva jelleggel, egy százhatvan évvel korábban bajbajutott űrhajós nő és férfi – Angela és Tommy – voltak az őseik. Az azóta egyre növő Család az Erdő lámpásfáinak fénye és melege alatt él, az Erdő mögött pedig a Havas Sötét hegyei terülnek el, ahol olyan csípős a hideg, és olyan mély az éjszaka, hogy még soha nem kelt át rajta élő ember.
A Család legvénebbjei még emlékeznek a legendákra egy olyan világról, ahol a fény az égből jön, és ahol a nők és férfiak olyan hajókat építettek, amelyek az eget is képesek átszelni. Ezek a hajók hozták őket is ide a legvénebbek szerint – és a Családnak meg kell várnia, amíg az utazók visszatérnek.
Az ifjú Vöröslámpás John azonban megszegi az Éden törvényeit, darabokra töri a Családot, és megváltoztatja a történelmet. El fogja hagyni a járt utat a járatlanért, bemerészkedik a Sötétbe... és felfedezi az igazságot a világukról.