Stansislaw Lem Solaris című regénye az egyik legklasszikusabb science-ficiton. A mű értelmezését, újragondolását, a műfajhoz illőn már többször megfilmesítették és a Solarisban felvonultatott gondolati és érzelmi távlatokat megcsillantva kétféle adaptációban, a Tarkovszkij-féle filozofikus változatban és a Soderbergh-féle akció- és érzelemdúsabb változatban. Tény, a Solarisban Lem jóval többet adott a közönségnek a hagyományos sci-fiknél.

A lengyel tudományos-fantasztikus műfajban jeleskedő író 1961-ben alkotta meg, mondhatni, egyik főművét, a Solarist. A magyar fordítás 1968-ban készült el, és természetesen számos kiadást ért meg világszerte és hazánkban is. Az 1921-es születésű Stanislaw Lemnek huszonöt regénye, kilenc esszékötete és további, közel tucatnyi más jellegű írásokat összegző kötete jelent meg. Ezek sorában találjuk a Solarist, mely ugyan nem első jelentős, de talán mondhatjuk, hogy az egyik legjelentősebb hatást kiváltó, legnépszerűbb, leghíresebb könyve lett.
A történet arra az alapvető tudományos-fantasztikus képletből indul ki, hogy az egyfajta siker koronázza az emberiség azon kutatásait, hogy értelmes földönkívüli civilizációra, vagy bármilyen teremtményre bukkanjon az univerzumban. Amit találnak, amivel felveszik a kapcsolatot végül is egy távoli bolygó óceánja, melyben megszámlálhatatlan rejtély vár a tudósokra. A földi kutatók ugyan ráleltek erre a gigantikus méretű, intelligenciával rendelkező óceánra, de valahogy nem sikerül a távolból vele kommunikálni. Úgy tűnik, hogy az egyetlen megoldás, ha a Föld országai összefognak, űrhajót és benne űrhajósokat küldenek a helyszínre, hogy hátha ott sikerül a kommunikáció. Az első küldetés csoportja tulajdonképpen sikeresen célba ér, de hamarosan ezzel a csoporttal is megszakad a földiek kommunikációja, ezért egy második expedíciót kell indítani, hogy kiderüljön, mi is történt az előző csoporttal, és mi is ez a misztikus, élőlényként reagáló óceán. A történet hőse, a második expedíció vezetője – és persze maga az olvasó – sem sejtheti, hogy az emberiség találkozása a más világbeli lényekkel, entitásokkal nem éppen úgy történik, ahogy azt a Földön előtte elképzelik, eltervezik. A második expedíció tagjaira, főként az emberi elmét és lelket próbára tevő küzdelmek várnak a Solarison. S mindvégig kérdés marad, hogy kivel találkoznak a célnál és vajon lehetséges-e az emberiség új, immár földönkívüli intelligenciákkal való találkozásának és együttélésének korszakát megnyitni.
Lem ebben a regényében mélységes emberismeretéről, az emberi lélek és elme működésének titkairól is számot ad. Története nemcsak érdekfeszítő kérdésektől harsog, hanem komoly és komor válaszokat is ad arra, hogy kik vagyunk mi emberek, mi az emberiség, illetve az egy szem ember útja az életben. A földi űrhajó legénysége együtt kavarog a különleges hangulatú űr-kalandregényben, ugyanúgy, ahogy az olvasók gondolatai is.