Na, mert, hogy – ha valaki nem tudná – az Oscar-díjra érdemesített Saul fia magyar film főszereplője, költő is, bizony, immár húsz éve. Röhrig Géza arcát most pedig nem csak mi magyarok, de a nagyvilág is megjegyezte, ahogy írják rajongói egy helyen, ez az arc már hosszú évek óta – ha betoppan közéjük, mint költő – bizony a hírhozó misztikus arca.

Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit címmel adta ki Röhrig Géza nemrég új verseskötetét. Az 1967-ben született művész, akit immár Kossuth-díjas magyar színészként aposztrofálhatunk, közel két évtizede ír verseket. Regénybe illő élete árvasággal, állami intézetben, majd örökbefogadó családnál töltött évekkel indult. Az egyetemet elsőre nem végezte el, betiltott punkzenekarban muzsikált, József Attilát alakította Madaras József Eszmélet című filmjében. Mondhatjuk, hogy ha egy szűkebb réteg számára, de viszonylag korán kultfigura lett, olyan, akiről sokan állították, hogy nagy dolgokra predesztinálta az élet. Élt Izraelben és az Egyesült Államokban, végül itt diplomázott le a new york-i Zsidó Teológiai Szemináriumon. Később hitoktató is volt, illetve egy zsidó temetkezési egylet ügyintézője is lett. Eddig nyolc verseskötete jelent meg és két említett filmben szerepelt, valamint fontos, hogy a Kossuth-díj mellett a Magyar Filmkritikusok Díját is megkapta a Saul fiában való alakításáért.
A különösen hosszú címmel bíró új verseskötetét olvasva a játékosság, a plasztikus megfogalmazás, „az életépület alagsorának” megjelenítése, és ezek mellett a magasztosabb életcélok feldolgozása, megértése, és persze egy csipetnyi irónia, no, meg humor is említhető. Röhrig számomra, bár életkoránál fogva nem annak a korszaknak a gyermeke, mégis az ötvenes években indult beat-irodalom újkori hangadója, aki az egyén hétköznapi szörnyekkel való viaskodás szintjén analizálja ki egyszerű, pattogós, dalszövegszerű szerkezetben a megélt életszeleteket, felvetődött gondolatokat. Röhrig Géza új kötetében nem kevés fatalizmussal átitatott hangvételben magas művészet felé tör, s ahogy, ismét újra idézem, rajongói, követői számára ez már meg is adatott, hiszen leírt szavai, költeményei, előadói, szavalói alkata a misztikus hírvivő, az égi próféta alakját jelenti.
Egyszerre frappáns megszólalású és filozofikus tanulságokat adó költői világa érzékeltetésére és zárásként a „bio” című versének utolsó versszakát idézem:
 „hinni nem tudok
a fénynek azt súgtam
végén se legyen
ha nincs az alagútban”