Az Örkény István könyvesboltban tartották április 19-én a Kossuth és a Mojzer kiadó által frissen megjelentetett Egy történet hangos könyv felolvasással egybekötött bemutatóját. A két CD a Magvetőnél 1993-ban ugyanazon címmel megjelent, Kertész Imre és Esterházy Péter egy-egy elbeszélését (Jegyzőkönyv, illetve Élet és irodalom) tartalmazó kötet hangos változatát adja Esterházy Péter és Kulka János felolvasásában. Sajnálatos módon a másik szerző, Kertész Imre már nem élhette ezt meg, míg Kulka János váratlan betegsége okán hiányzott az eseményről. Így aztán Esterházy Péter vállalta nemcsak az iker-elbeszélések keletkezés-történetének felvázolását, hanem az eredetileg Kulka Jánosnak szánt felolvasói szerepet is.

A kettős alkotás kiindulópontja szerint Esterházy egy bécsi útján került hasonló helyzetbe, mint Kertész, és ugyan az ő története a „deviza bűntett”-tel szerencsésebben végződött, mégis elindította a részvétet Kertész hőse iránt. Ahogy fogalmazott: „ki voltam szolgáltatva az olvasmánynak”, és a benne ábrázolt fájdalomnak. Nemcsak azért, mert őt is olvasás közben, készületlenül érte a vámtiszt kérdése, hanem mert felsejlett előtte – Kertész írását már ismerve – az abból fakadó megaláztatás lehetősége is. Ebben a helyzetben „a gazsulálásnak, mint lehetőségnek az esélye ott van” az ember előtt, hiszen a hatalommal szemben hajlamosak vagyunk meghajolni. Ugyancsak reflektálni kívánt Esterházy szövege Kertésznek arra az önreflexiójára, hogy „nincs bennem szeretet”. Ahogy fogalmazott: „a szerzők párbeszéde a szövegek párbeszéde”. Szerinte „az irodalomban az a fantasztikus, hogy olyasmit hoz bennünk létre, amire magunktól nem lennénk képesek”. Ezt a Kertésszel közös munkát akár „ráírásként is lehet értelmezni”. A Jegyzőkönyv hőse a végére megsemmisültnek, „halottnak” érzi magát, az Élet és irodalom-é csupán dühösnek. Esterházy együtt érez a másikkal a szenvedésében, de kísérlete annak átélésére csak „regisztrálása annak, hogy én ezt már nem tudom megtenni”. Mégis nagyon fontos számára ez a belehelyezkedési kísérlet, mert „az ő könyve nélkül észre sem venném, hogy meg vagyok alázva”. Az „országban, melyben élnie adatott” viaskodik a feltámadást megelőző halálfélelemmel, a szeretetlenséggel, és azzal a tézissel, hogy „erkölcstelen világban erkölcsösnek lenni is erkölcstelen”. Kertésznél az affér áldozata szégyenkezni kezd, ilyen kafkai szituációban Esterházy szerint „ijedtében az ember nem viselkedik méltóságteljesen, izzad a tenyere és fél, sokkal kisebb és pitibb annál, amit gondol magáról”.
A közismerten jó felolvasó Esterházy Péter a hiányzó Kulka János dicséretére szólva elmondta, hogy „a legrémesebb dolog színésszel együtt felolvasni”, mivel „Kulka okos színész: gyomorból is olvas, de meg is érti” a szöveget. Ezt az összevetést most „megúszta” a szerző, egyúttal a népes közönség megelégedésére, élvezettel olvasta fel Kertész elbeszélésének egy-egy részletét.