Sokan hallották már a kifejezést: érzelmi intelligencia, de ugyanilyen sokan vannak, akik nem igazán tudnák egy magyar mondattal elmondani, hogy mit is takar.  Uzsalyné Pécsi Rita neveléstudományi bölcsészdoktor egy egész könyvsorozatban publikálta munkássága egy részét, ennek egyik fejezete Az érzelmi intelligencia fejlesztése című kötet.

Uzsalyné Pécsi Rita, hosszú évtizedek óta végez pedagógiafejlesztéssel kapcsolatos kutatást, elemzést, összegzést. Előadásai, miként könyvei lassan legendássá válnak, szuggesztív egyénisége, káprázatos előadói képességei, számos műfajt rejtenek magukba, nem egyszerűen pedagógiát, pedagógiafejlesztést tanít, hanem a pedagógián keresztül az élet, a társadalom életének legmélyét vizsgálja és szemlélteti a felmerülő problémák megoldásait. Ezen megoldások egyikének tartja, s erről most ajánlott kiadványa, az érzelmi intelligencia fejlesztését. E sorok írója is úgy gondolta, mielőtt nem hallotta Uzsalyné Pécsi Ritát egy előadásán, hogy az érzelmi intelligencia egy „fura”, de legalábbis valamilyen nem egészen komoly (ál)tudományos valami. Ezirányú hatalmas tévedésem egyik csorbaköszörülése ez a mostani ajánló, amikor Uzsalyné könyve kapcsán rázseblámpázok az érzelmi intelligencia jelentőségére. Mint könyvében sok más mellett írja: „A legnagyobb ajándék a szemléletmódunk átalakulása lehet, amivel a mindennapi nevelési, önnevelési helyzeteinket megközelítjük. Időtálló összefüggésekről, az életből vett példák alkalmazásával, de nem receptgyűjteményről van szó. (…) A teljes ember személyiségének kibontakoztatása, humán értékeinek életképessé erősítése a pedagógia legalapvetőbb hosszú távú célkitűzése. A jó ember és a jó szakember nevelésének eszménye, a társadalom számára is értékes, és egyénileg is eredményes, boldog élethez szükséges alapvető készségek kifejlesztése évszázadok óta nagy kihívás minden nevelő számára.”
Az érzelmi intelligencia – mint a kötetből kiderül – immár tudományosan bizonyíthatóan az személyiségünk zömét teszi ki, a klasszikusnak mondható és korlátozott kapacitással elérhető intelligencia kvóciens (IQ), csupán az agy, a tudat mintegy húsz százalékát jelenti, a többi az érzelmi intelligencia, az érzelmi kvóciens, az EQ. Ennek az EQ-nak a fejlesztése már óvodás korában megkezdődik, amikor eleve fejleszthető legjobban, az adottságok és készségek ellenpárjainak összehangolásával, erősítésével, illetve a kognitív készségek fejlesztésével kell növelni. A kötet ezekre hoz számos példát, ezek rendszere összefüggéseit. A könyv nemcsak a módszerekről ír, de az egyes gyermekkorosztályokra vonatkozó nevelési metódusokat is felvázolja.