Pipázás, szivarozás, tubákolás, bagózás és persze cigarettázás. Ugye nem is olyan egyszerű a dohányzás? Mert, hogy sok válfaja lehet a dohánylevelek elfogyasztásának. Ebben nyújt egyértelműen elfogultságból táplálkozó tájékoztatást Remethey Fülepp Dezső, aki bizony már jó rég, 1937-ben megírta az A nagy szenvedély – A dohányzás története című könyvét, melyet most újra kiadtak.

„Bizony a dohány barátja a tanulóknak, a gondolkodóknak, a szellemi életet élőknek. Gondok elűzője, töprengések csendesítője, lelki lázongások csillapítója. Gondolatok élesztgetője. Balzsam. Az idegember életszükséglete. Múzsa.” – fogalmazott egészen költői vallomásában a szerző, Remethey Fülepp Dezső, aki mit sem sejthetett arról, hogy mintegy nyolcvan év múlva már meglehetősen erős korlátok közé szorítja a törvény a dohányzást. És valóban, ki hitte volna, hogy a makacsságáról, mániákus szabályszegéséről elhíresült, kedves zsiványkodásra és kiskapun való benyitogatásra könnyen kapható magyarok, kik kocsmába járnak, elfogadják, hogy bent az italmérésben nem pöfékelhetnek, hanem ha kint a korcsma előtt. Pedig így lett, s a kórházak, oktatási és egyéb más közintézmények után a vendéglátóhelyeken is betiltották a dohányzást. Persze a firnyákosabbja – akár még Remethey Fülepp Dezsőtől is csenve az ötletet, ekkor áttért a tubákszippantás, illetve a bagórágás – mondhatni szinte – nemes művelésére.  
A nagy szenvedély – A dohányzás története című kötet természetesen a dohányosok méltó többségéhez illőn akkurátus munka, melyből nemcsak a dohányfogyasztás kultúrtörténete, de sok apró érdekes epizód, anekdota, híres-neves személyekkel megtörtént, dohányzással kapcsolatos történet, adat, adalék is megtalálható.  A szerző arra is különös gondot fordított, hogy feltérképezze népek, nemzetek és földrészek, országok, tájegységek dohányzással kapcsolatos szokásait. Talán meglepő lesz, de Remethey kutatásai, gyűjtései szerint már az ókorban is füstöltek, igaz, nem pont azt a dohánylevél aprólékot, melyet ma viszontlátunk a megtekert cigarettában, illetve a megtömött pipában, de más olyan növények elégetésével is kinyertek már ókori eleink füstöt, melynek az emberi szervezetre (legalábbis első időszakban) jó hatása volt. A leírás persze ott csúcsosodik ki igazán, amikor Remethey kitér az Újvilág felfedezésére, mely felfedezésben (utólag mondhatjuk) jelentős részt kapott az indiánoktól ellesett dohánykultúra is. Innentől kezdve meredeken ívelt felfelé a füstölés különböző változatainak alkalmazása, ahogy azt a bevezetőben soroltam is.
A kötet a korabeli, tehát 1937-es kiadásban szereplő illusztrációkkal válik még izgalmasabbá, a rajzokat a kor népszerű grafikusa, Mühlbeck Károly készítette.