Kartali Zsuzsanna Anyacsavar és kockafej című könyve nem a már megszokott – egyfajta szenzációhajhász – módon közelíti meg az autisták, Asperger-szindrómások világát, hanem egy édesanya és Asperger-szindrómás kisfia történetének számtalan fontos pillanatát, a születéstől a középiskolai időszakig. Az anya és gyermeke egy sajátságos világban élve számol be küzdelmeikről, praktikáikról, felemelő és erőt próbáló pillanataikról.

Reklámnak álljon itt rögtön a megállapítás, hogy az Anyacsavar és kockafej tartalma és az abból fakadó nehéz lelki élményt adó katartikussága miatt nem könnyű olvasmány. Az Asperger-szindróma az autizmus egyik alfaja. Ezt láttuk az Esőember című legendás filmben, ahol Dustin Hoffmann a felnőtt korú Asperger-szindrómást alakította, megrázó erővel.
Kartali Zsuzsanna könyve amolyan útikalauz, ahogy egy édesanya a szülést követő első évek után egyre inkább kifejleszti azt a nevelési módszert, ahogy az ilyen rendellenességgel született gyereknél ez szükséges. Szomorú adaléka a történetnek, hogy Zsombi speciális igényt jelentő neveléséhez csak később, a kisfiú öt éves kora körüli időszakban kapcsolódik, s ez még a jobbik eset, tudható, hogy a rendellenességekkel született gyerekeket, illetve az azokat nevelő édesanyákat jelentős hányadban hagyják el az édesapák.
Az Anyacsavar és kockafej – mint tán a címéből is kitűnik – egy sok minden nehézség ellenére is egy inkább vidám, pozitív hangvételű könyv, ahol az élni akarás, az áldozathozatal, a mindennapos küzdelem az alapvető.
A kiadói ajánlóban többek között így fogalmazzák meg a kötet erényeit: „Az Anyacsavar és Kockafej fontos könyv, irodalmi igényességgel megírt, humorral és empátiával átszőtt kis kötet egy nőről, aki szeretné, hogy gyermeke a "normális" társadalom részévé válhasson, és a fiúról, aki megtalálja a saját útját, legyen az mégoly kacskaringós. És nem utolsósorban a toleranciáról.”