Nem ma volt, amikor először mutatták be Magyarországon a Hét szamuráj című japán filmet.  Kurosawa Akira 1954-es alkotása révén jutottunk, mi magyarok bővebb információhoz a szamurájkultúráról. Azóta persze bővült az e témakörről szóló ismerettár, de a nagy alapokhoz szükséges kötet most újra kiadásra került, Jamamoto Cunetomo, az 1700-as évek elején élt szerző Hagakure – A szamurájok kódexe című könyve újra kézbe vehető.

Klasszikus, avagy magas irodalmi, filozófiai, tudományos, művészettörténeti értékkel bíró könyvek újrakiadásával jelentkezett nemrég a Helikon Kiadó. A Helikon Zsebkönyvek sorozatban éppúgy megfér Nietsche, Mark Twain, Freud, Dickens, Szerb Antal, Kafka, Márai, Salinger, Poe vagy akár Buddha.
Ebbe a sorozatba illeszkedik Jamamoto Cunetomo japán szerző, aki a XVIII. században élt, mint zen szerzetessé vált egykori szamuráj. Az ő tollából olvashatjuk ezt az európai ember számára minden tekintetben távoli világról szóló kódexet. Az olvasmány izgalmát nemcsak az eredeti szöveg alapvető üzenetei, hanem a kódex műfordítói bravúrja is adja. Ez utóbbi egyben az eredeti szöveg históriájának epilógusa, mely história szerint a most mintegy háromszáz éves szöveg egy több, mint negyven másolat gyűjteményének leghitelesebb változatából készült. További érdekesség, hogy az eredeti Hagakure hét évig készült, akárcsak a jó szamurájkard.
A kötetben lévő tanítások, történetek és feljegyzések együttese sokféle aspektusra mutatnak rá. Így például az „úr” és a „csatlós” közötti kapcsolatra, a legmagasabb rendű hűségre, a kódex és a konfucianizmus illetve a buddhizmus összefüggésére és a szerelem témakörére, de elsősorban a Busídóra, mely a szamurájok hőn áhított halála.
Talán az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy mire mehetünk, mihez kezdünk egy több száz évvel ezelőtti feudális társadalomban fogant etikai gyűjteménnyel a mában? E sorok írójának volt szerencséje Japánban töltenie fél évet még ’97-ben és azt ott tapasztaltak szerint nemcsak, hogy a Hagakure-nek, de a feudális társadalmi viszonyrendszereknek, szokásoknak, beidegződéseknek, hagyományoknak masszív helye volt. A kötetben minderről ezt olvashatjuk: „A könyv értelmezése a társadalmi helyzetnek és egyéb tényezőknek megfelelően időről-időre változik. Kétségtelen azonban, hogy a halálra, a magabiztonságra, a bátorságra, az életerős tettekre, az erős személyiségre és akaraterőre vonatkozó eszmék már az első olvasás után is kitörölhetetlenül megmaradnak az ember emlékezetében.”