Kissé visszafele haladunk az időben, amikor egy korábbi, a tavaly megjelent Petri György monográfia után most egy a költő munkásságáról szóló 2004-es tanulmánykötetre hívom fel a figyelmet. Az Örökhétfőtől a napsütötte sávig című könyv egyik legfontosabb megállapítása, hogy Petri György költészete „a magyar líra legnagyobb teljesítményei közé tartozik”.

A Könyvtár és Katedra sorozatban megjelent, Az örökhétfőtől a napsütötte sávig című tanulmánykötet tulajdonképpen az A Magyartanárok Egyesülete konferenciái sorozat keretben látott napvilágot, ami nekem egyben jelzi, hogy Petri munkásságának jelentősége a halálát követő negyedik évben már sokszorosan foglalkoztatta a hazai irodalmárokat.  A tizenkét tanulmányt két külön csokorra osztotta a szerkesztő Fenyő D. György, egyrészt „Az újragondolás útja”, másrészt „A közvetítés lehetőségei” címűekre. A kötet rangját jelzi a lírai cím illetve a Szilágyi Lenke „filmfotós” fotóművész Petriről készített legendás portréjának megjelenítése.
Mint a fentiekben már idéztem, a kötet egy konferencia vetülete, adaptációja, de a szerkesztői utószóból kiderül, hogy ennél persze részletesebb a dolog: „…a magyar irodalmi hagyomány újragondolásához, újraértelmezéséhez kíván hozzájárulni, a termékeny és élő párbeszéd kialakítása az irodalomtudomány műveli és elsőleges átadói a tanárok között.”
A konferencia, amikor újragondolták Petri György líráját, egy még jelképesnél is jelentősebb napon, 2001. április 11-én, a kötészet napján tartották. A könyvben található tanulmányok zömében ezen a találkozón hangzottak el. És persze tudva (olvasva), a Petri-konferencia hallgatósága jobban járt, mint mi, a tanulmánykötet olvasói, hiszen akkor és ott nem kisebbek tolmácsolták a költő műveit, mint a nagy Jordán Tamás, valamint a szintén emlékezetes Várady Szabolcs és csodálatos Vallai Péter. Emellett a konferencia közönsége záróakkordként megnézhette a Petri Györgyről készült portréfilmet is, illetve a már említett Szilágyi Lenke fotóművész a költőről készült portrésorozatát bemutató tárlatában is gyönyörködhettek a résztvevők.
A tanulmánykötet a legújabb kori magyar irodalom egy nagy gigászának állít emléket, az emlékezések addig tán kissé savanykás szomorúságának teljes mellőzésével. Mint jelzik: a kötet elsősorban nem dokumentumnak készült, nem önértékű irodalomtörténeti és irodalompedagógiai műnek. Az esszéírók, szerkesztők szándéka szerint olyan könyvnek, mely elsősorban a magyartanárok kezébe adatik, melynek segítségével a Petri-életmű megértéséhez, megszeretéséhez kaphat az olvasó hatékony és színvonalas összefoglaló munkát.