Korábbi írásaimból talán már rájött az olvasó, hogy Onagy Zoltán rajongó vagyok, igen, ő az, aki lakhelyünket, Esztergomot is „megdalolta”, nem is egyszer, hiszen írt már Babits Mihály e városban kicsúcsosodó szerelmi kapcsolatairól, illetve az 56-os forradalom napjaiban kiteljesedő szerelmi történetet, kisregény formában is. Az Ötvenhat író Esztergomról egy különleges vállalkozása volt Onagynak, aki esztergomi lévén jó házigazdája volt a Szent István városáról egy-egy históriával megemlékező magyar íróknak.

S kezdjük rögtön a kötetben szereplő nevekkel, melyek között olyanok találhatók, mint például Bikácsy Gergely, Faludi Ádám, Géczi János, Háy János, Karafiáth Orsolya, Kukorelly Endre, Lackfi János, Pál Kata, Petőcz András, Sántha Attila, Szálinger Balázs vagy Zalán Tibor. A kiadvány bónusza az a kortárs irodalmi tabló, melyben a szerzők portréfotója és rövid biográfiája is megtalálható. Eszerint drámapedagógus, szerkesztő, író, költő, műfordító, publicista, újságíró, kritikus, esztéta, grafikus is megtalálható az írások szerzői között.
A könyv egy olyan antológia, melynek témája egy ezer éve ezerszínű, s az elmúlt száz évben történelmi jelentőségében méltatlanul egyre hanyatló település. Esztergom a magyar história aranyaként és az immár hagyományos, avagy klasszikusan „magyar átok” saraként várja minden napon, hogy felfedezzék. Felfedezzék, hogy Szent István szülő-, koronázó- és elhalálozási helyeként, s mint az első létesült magyar városként, mi több, első fővárosként megsüvegeljék, megtisztelve benne a magyar államiság bölcsőjét, valamint az érseki város szentségét, a „magyar Siont”.
A címben jelzett ötvenhat író ugyanakkor a mai modern Magyarország tagjaként, de természetesen a kellő és illő műveltséggel, alázattal, ismerettel, tájékozottsággal felvértezve, mint filter „engedi át magán” Esztergom szellemiségét, hangulatát, öröksége üzeneteit. A kötetben található írásokban bizonyos elemek persze visszaköszönnek, alig van szerző, az ötvenhatból, aki kikerülte volna a kisvárosi légkört, a dunai határátkelőt, a város fölé magasodó Bazilikát, az ódon hangulatot.
Az antológiáról, Onagy Zoltán, a kötet szerkesztője egyebek mellett ezt írta: „Semmiképpen nem árt tudni, hogy egy olyan korosztály Esztergom-képét nyújtja a könyv, amely korosztály akörül, de inkább utána született, hogy a Szeretett Vezér, Rákosi Mátyás javaslatot tett arra, hogy a várost csatolják Doroghoz, és nevezzék el Dózsafalvának… (…) Az ötvenhat írás egyik része is helyszíni tudósítás. Másik része irodalmi helyszíni. A harmadik szerelmes helyszíni – úgy gondoltam, minthogy a szerelem együtt érvényes a többi hétköznapi varázslattal, helye van a városrajzban. (…) Mindenki, mind az ötvenhat író a maga meghatározó Esztergom-élményét keresi az írásban. Mit jelent számára a város. A Város.”