„Gyógynövények, mítoszok, rituálék az évkörben” alcímmel jelent meg két éve a Susanne Türtscher nevével fémjelzett, A természet gyógyító ereje című Bencés-kiadvány. A kötet megalkotásában segédkezett Anselm Grün atya is, így elmondhatjuk, hogy míg Türtscher a gyógynövényekkel kapcsolatos tudnivalókat, addig a szerzetes atya a lelkiséget vonultatja fel az izgalmas könyv lapjain.

A laikus talán úgy gondolhatná, hogy a két témát, az egyházi évad ünnepeit és a gyógynövényeket nemigen lehet egymáshoz kapcsolni. Aztán persze hamar kiderül, hogy római katolikus egyházi kultúrában, és innen eredeztetve a világi hétköznapokban is, számos ponton szerepelnek növények, főleg virágok a szimbolikában, illetve az ünnepek során. Emellett egy jó pár éve erősödő trend is azt mondatja velünk, hogy tudjunk meg többet a gyógynövényekről, hiszen azok alkalmazása gyakorlatilag az emberiség történetével egy idősek és napjainkban sokan fordulnak betegségeikre, bajaikra megoldásért a gyógynövénykultúrához. A kötet szerzője még ennél is tovább megy és a mai, modern világba úgy helyezi el a gyógynövények sokféleségét, hogy azokról, mint a spirituális élet egyfajta eszközeiről, illetve különös erővel bíró, a lelki folyamatokban szerepet kapó elemeiről árul el titkokat.
A szerző szerint a tudomány ma összetevői szerint alkalmazza a gyógynövényeket, az idők kezdetén azonban ez nem így volt, hanem az ember az adott növényben felfedezte önmaga egyes részeit, így intuitív módon, a növény egészét alkalmazta gyógyításra, függetlenül attól, hogy ismerte-e annak összetevőit.
Susanne Türtscher hívő emberként fogalmazza meg könyvének másik velejét: „Jó, ha Jézus szemével tudjuk nézni a növényeket. Így nemcsak a növények részeit, tulajdonságait és gyógyhatását, hanem lényüket is látni fogjuk. Minden virág jelent valamit, megtestesül benne valami lényegi. Ahhoz, hogy felismerjük a növények és bennük életünk és Jézus Krisztus általi megváltásunk titkát, szükségünk van erre a lényeglátásra.”
A kötetben számos gyógynövényről ad leírást a két szerző. Mivel most éppen böjt van, így könnyen megérthető a könyvben ekkorra ajánlott néhány növény, például a zsurló, a pitypang vagy a lándzsás útifű alkalmazása, melyeket sok százéves hagyomány szerint fogyasztottak ebben a tél utáni, tavasz kezdetének mondható időszakban tisztulásra, a hideg hónapokban felhalmozott salakanyagok feloldására. A kötetben az egyházi év szerint, kalendáriumi sorban követik egymást az ünnepek, kezdve ádventtől, karácsonyon, nagyböjtön, húsvéton, pünkösdön, a nyári napfordulón keresztül az arató asszonyok ünnepén, Szent Mihály napján át egészen Mindenszentekig és az első hóropogást hozó Katalin-napig, csak, hogy a legismertebbek említsem.