Egy kalandos, vadregényes külföldi út tapasztalatai mellett az is tanulságos tud lenni, ha megismerjük, hogy miként vélekednek rólunk, magyarokról a külhoni országok lakói. Ezt a szellemi kalandtúrát járja végig új könyvében Kiss Róbert Richard, aki az Így látják a magyarokat a világban című összegzésében már ismert és meglepő nézőpontokat, véleményeket gyűjtött össze.

Biztos mindenkinek van egy-egy sztorija, mely arról szól, hogy miként szembesült más országok lakóinak magyarokról alkotott véleményével. És persze nem feltétlenül mindig pozitív megállapításokkal találkozik az ember. De hát abból is lehet tanulni. Kiss Róbert Richard jól érzett rá, hogy ez a dolog, – nevezetesen az, hogy a magyarok mások véleménye alapján gyakorlatilag tükörbe nézhetnek – nagyon is érdekes dolog. A kötetből természetesen nem maradhat ki, hogy – a Fonográf együttes dalszövege után szabadon – „a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki”, illetve hogy ebből mennyi különleges, érdekes, humoros, fura helyzet adódik. Valahol azt írta egy angolszász illető, hogy számára például a magyar nyelv valami olyasmi, mintha valaki visszafele mondana egy amúgy világnyelven mondott szöveget. És persze a magyarok kapcsán Kiss Róbert Richard könyve sem mentesülhet a „hungarikumoktól”, vagyis a magyarokat jól jellemző, számunkra közhelyes gyomortájéki, illetve gasztronómiai jellegzetességektől, vagy attól a szintén közismert dologról, hogy a nagyvilágban jelentős számban vannak azok, akik nem tudják pontosan elhelyezni a térképen Magyarországot. Aztán a közhelycsokor olyanokkal folytatódik, hogy magyar Alföld, magyar lovak, magyar futball, magyar zenei klasszikusok. Valljuk be őszintén megbízható nép vagyunk, attribútumaink töretlenül és masszívan tartós, egyenletes minőségben teremnek.
A kötet kontinensek, illetve azon belül is tájegységek, régiók, országok szerint szedi sorba azokat az ismereteket, melyeket a magyarokról „halmoztak fel.”  Azt pedig talán mondani sem kell, hogy miként most, e kiadvány kapcsán a magyarok tükörbe nézhetnek, úgy a rólunk véleményt formáló országok lakosai egyben a maguk fontosabb érdeklődését is megmutatják. Így lehet, hogy a latin-amerikai országokban szívesen emlékeznek elsősorban a régi magyar focira, a németet a remek magyar konyhára, az olaszok a szép magyar lányokra, asszonyokra, a törökök a kedves vendéglátásra, a lengyelek a szívélyes barátságra, az észak-amerikaiak a prérire hasonlító végtelen rónaságra és a „magyar mustangokra”.