Szívinfarktusban életét vesztette Kőrösi Zoltán író, forgatókönyv író, szerkesztő és dramaturg. Ötvenhárom évet élt.

Kőrösi Zoltán 1962-ben született Budapesten. Több helyütt folytatott középiskolai tanulmányai után az ELTE bölcsészettudományi karán tanult, majd szerzett diplomát ’87-ben. Ezután 1989-ben Portugáliába utazott, ahol egy évet Lisszabonban töltött. Hazatérése után a Magyar Rádiónál dolgozott, előbb, mint az irodalmi rovat vezető szerkesztője, majd, mint a művészeti rovat főszerkesztője, egészen 2007-ig.
Számos díjjal és elismeréssel jutalmazták, már első novellájával (Hazafelé) kiérdemelte az Örkény István-díjat. Ezt követően folyamatosan jelentek meg irományai, melyeket többször is elismeréssel jutalmaztak, többek között az ÉS novellapályázatnak, vagy az édes anyanyelvünk pályázatának is első helyezettje lett. A 2004-ben megjelent Budapest, nőváros című könyve elnyerte az év könyve díjat is, melyből tv-film is készült 2008-ban. 2006-ban József Attila-díjat, 2008-ban Alföld-díjat kapott.
Utolsó könyve, a Szívlekvár 2014-ben jelent meg a Libri Kiadónál. Honlapja szerint két kötete áll megjelenés előtt: április elején lát napvilágot Az ítéletidő című regény a Jelenkor kiadónál, valamint a könyvhétre jelenik meg kisgyerekeknek szóló verseskötete a Manó könyvek gondozásában.
Kiemelkedő alkotásai még A testtől való szabadulás útja (1994), A tárt szárnyú lepke (1996), a Romkert (1997), a Történetek a csodálatos csecsemők életéből (1998), a Hentesek kézikönyve (1999), az Orrocskák (2000), a Télidő (2002), a Galambok (2003), a Milyen egy női mell? (2006), a Délutáni alvás (2007), a Szerelmes évek. Gyávaság (2009) és a Magyarka (2013). Műveit számos nyelvre lefordították.
Életrajzában ezt írja: „A számítógépem fölött rajzszögek rögzítik a jegyzetlapokat.
Sok Kőrösi Zoltán van, olykor szembe jönnek velem az utcán, köszönnek is. Ott megy kézen fogva a feleségem és a fiam.
Húsz évig legalább annyi időt töltöttem a futballal, mint az irodalommal.
Reggelente a redőny lyukacskáin besüt a nap, sárga fény csorog végig a falakon, az asztalomon, sárga fény csorog rajtam is, futnak szanaszéjjel a fekete betűk.
1962-ben születtem, Budapesten.
Ez az ember szeret: futballozni, szeret olvasni, szeret napozni, szereti a vörösbort, a vörös és fehér húsokat, olajbogyót enni, ez az ember szeret írni, szeret gyerek, szeret család, szeret haza, szeret utazás, szeret film, szeret víz, szeret tűz, szeret szeretet, szeret Budapest, lakik Ferencváros, ez az ember Kőrösi Zoltán, ez az ember író, sok Kőrösi Zoltán van, ez az ember az.”