Nem lehet elégszer hangsúlyozni Kodolányi János munkásságát, műveit, így most belelapozunk az Osiris kiadó által 2001-ben újra kiadott Küszöb című regénybe. Legyen ez az apropó, hogy újrameséljük, újragondoljuk Kodolányi jelentőségét.

Az 1899-ben született Kodolányi János hosszú évtizedeken át tartó küzdelmes munkával ért ki abból a nyomorgó, szegény egzisztenciából, mely végül is mindvégig meghatározta életművét. Művészetéért, tehetségéért sokáig nem kapta meg a neki kijáró ellenértéket, nehezen élt meg, majd Móricz Zsigmonddal való barátsága születésétől fogva az 1930-évekre már megtisztelt és elismert, sikeres író lett.
Az se legenda, hanem igaz vonatkozás, hogy Kodolányi, aki pályafutása elején versekkel foglalkozott főleg, az elbeszélések, novellák miatt hagyta el a lírát. A Küszöb című kötete is ennek a novellista, kisregényalkotó korszaknak a gyümölcse, melyben a szerző és mentorai által is képviselt úgynevezett népi mozgalom irodalmi gyöngyszemei találhatók. Az alkotóról anno így írt Móricz: „Kodolányi ha tollat vesz a kezébe, azonnal a közvádló szerepét veszi át. Kegyetlen képekben jegyzi le az eseményeket, amiket élményeiben átszenvedett – másrészt végtelen szociológiai vitákban akarja megjelölni azt az utat, hogy intéződhetnek el az ember által előidézett balsors felettünk.”  Szabó Lőrinc, aki szintén közelebbi kapcsolatban volt vele, úgy látta, hogy Kodolányi „isteni képességének köszönhetően kísérteties valóságidézésre képes”.
A kötet tíz fejezte, a Böbék Samu búcsúja, a Fellázadt gépek, a Sirámia, az A néma város, a címadó Küszöb, a Rekkenő nyári nap, a Fújd!, a Fegyvertelen, a József, az ács és a Rókatánc mind-mind a kis- és középparasztság életről szól. Mint a kiadói ajánlóban olvashatjuk: „A nagybirtok szorításában vergődő módosabb középparasztság gazdasági, erkölcsi és ösztönéletére is kiható hanyatlásáról szól… (…) A könyörtelen, anyagias, pogánnyá fajult népréteg ábrázolásával az író arra a képtelenségre keresi a magyarázatot, hogy egy nemrég még viruló etnikum merő kapzsiságból, földéhségből magamagát és ivadékát ítéli halálra.”