„Akár a hal van a gyomromban, akár én vagyok a hal gyomrában, mindegy, menekülő bűnös vagyok így is, úgy is” – olvashatjuk egy kortárs költőtől a jónási állapot-meghatározást. Közel hasonlót összegez új könyvében Sjón, az Izland- és világszerte népszerű irodalmi fenegyerek.
Az izlandi regény kapcsán pedig a kiadó káprázatos látomásokat ígér az olvasóknak.

Vannak ilyen posztmodern írók, mint Sjón, alias Sigurjón Birgir Sigurössan, akik egy olyan hagyományokra, természeti adottságokra, szokásokra alapozva működő országban, mint Izland a legfrissebb művészettechnológiai, életfilozófiai és társadalomdinamikai törvényszerűségeket és trendeket felvonultatva gyúr egybe műveiben ősmúltat és posztjövőt. A cethal gyomrában is ilyen könyv, az ókori, ószövetségi biblikusságot fedi át, rétegről, rétegre hajtogatva egy huszonegyedik századi gondolatmenet-rendszerre. Ez még akkor is így van, ha Sjón a 17. századi izlandi közegbe helyezi el történetének kiindulópontját. A főhős Tudós Jónas Pálmasont, az alanyi természettudóst, költőt és szobrászművészt kényszerű száműzetéssel büntetik, amikor vajákosság és fekete mágia vádjával illetik. Az idősödő önjelölt zseni egy szikár életlehetőségeket kínáló, a meditációra illetve a látomások előhívására kiválóan alkalmas szigeten tölti büntetését. Itt emlékezik vissza aktív éveire, a mesékké nemesült életepizódokra, tapasztalatokra, tanulságokra. A magány, a kietlen táj, az embertelen körülmények történetek egész sorát generálják a vén Palmason fejében, szívében.
A kötetet olvasva egy különös, a világirodalom széles körben talán egyik legkevésbé ismert szeletét jelentő országa, Izland szellemi öröksége jelenik meg. A kötet magyarországi premierje kapcsán egy elemző sommásan így fogalmazott: „Jónas rendben van önmagával, rendben a világgal – mert rendben van a Teremtővel. Sirámai egyúttal istendicsőítések is, családja elvesztése és a fizikai szenvedések egy kalap alá esnek a költészetben és a tudományban megtalált örömökkel.”