Ha lehetünk ennyire látó pasik, akkor mondhatjuk, hogy Weisz Fanni szépsége és kedves, vonzó egyénisége volt az elmúlt évek egyik legjobb tolmácsolója a hallássérült társadalom és a többségi társadalom között. Weisz Fanni most ötletes címmel adott ki regényt, mely egy siket lány izgalmas, romantikus és persze problémáktól, kalandoktól sem mentes történetét foglalja magába. A Hallatlan vakáció témáját tekintve egy formabontó és korszakalkotó kötet.

Azt is mondhatjuk, hogy Weisz Fanni Hallatlan vakáció című regénye hiánypótló, mivel a siketek világát belülről érzékletesen és érdekesen bemutató irodalmi mű nemigen született mostanság.
Siketekről szóló témában saját emlékeim is inkább két külföldi, ráadásul filmélményre támaszkodhatnak, mégpedig a nagyon híres Magányos vadász a szív és a Te neved Jonah című remek amerikai filmekre. A fotómodellként és szépségkirálynőként feltűnt, majd pedig később esélyegyenlőségi aktivistaként a siketekre figyelmet felhívó Weisz Fanni 1992-ben született. A születésétől fogva hallássérült lány Európa első jelnyelvi tolmács sajtószóvivőjeként (az Afrikai – Magyar Egyesületnél) és további televíziós szerepléseiben is hatékonyan irányította rá a siketekre a többségi társadalom figyelmét.
Most megjelent regényének főhőse is egy hallássérült lány, aki olyan szerencse ér, hogy elutazhat egy jamaicai vakációra. A csoportos utazás során sok mindenre fény derül a többi utas számára, ami a főhős, Orsival kapcsolatos, legfőképpen persze az, hogy siket. A csupa lány csoport a legkülönfélébb egyéniségekből áll, olyanokból, akik a felnőtt kor határára érve, immár saját világgal bírva, szakítani akarnak szüleik bevált ritmust adó életével. Erre az elkülönülésre a sorsfordulat lehetőséget is ad, amikor egy természeti csapás miatt a sok különféle lázadó egyéniségnek össze kell fognia, hogy megmeneküljenek a veszélytől.
Weisz Fanni könyve kedvesen avatja be az olvasót a siketek sokszor zártnak tűnő, de valójában nyitottságra épülő világába. Amikor Fanni a kötetről nyilatkozott, azt mondta, hogy azért írta meg regényét, mert szépségkirálynőként is úgy vallja, hogy a szépség mulandó, nem a külső, hanem a belső emberi tulajdonságok fontosak az életben. Ezek között is a szeretet, a barátság, a nyitottság, a türelem, az el- és befogadás. Ugyanakkor a könyv nemcsak a többségi társadalomnak, de a siketeknek is szól, a történetbe rejtve, annak vezérfonalára felfűzve megtalálhatjuk azokat a hallássérültek számára jól használható napi rutinokat, „trükköket”, melyekkel könnyebb lehet egy siket ember élete.  A szerző mindezt nem szájbarágósan, hanem olvasmányosan tálalja, egy érdekfeszítő és könnyen fogyasztható, mindenki számára közérthető regényben.