Halál és szerelem a repülőgépen
Robert Merle számomra mindig az egyik legnagyobb mesélő volt, akinek betűkbe öntött, rendkívül magas színvonalú víziói nemcsak mélységes emberismeretéről, tudományos alaposságáról, de jövőbe mutató projekcióiról árulkodtak, s a legnemesebb francia íróvá emelték. Egyik legmisztikusabb témájú regénye, a Madrapur a mai napig nagy sláger az antikvár könyveseket látogató olvasóknál.

Merle 1976-ban magyarra is lefordított regénye, a Madrapur, akár egy klisés darab is lehetne, hiszen az alkotó minden olyan elemet felhasználja ebben a művében, amit az addigra megismert regényeiben már alkalmazott és melyek révén nagyon-nagyon meggyőző volt. Többek között ilyen a szereplők zárt közegben való mozgatása vagy az egyes szám első személyben mondott narráció. A zárt közeg adta különösen feszült atmoszféra a lázadástól felforrósodott párizsi egyetem épülete, a világméretű vírusfertőzés miatt titkos katonai laboratóriuma illetve a hadihajóról szökött legénységnek otthont adó sziget után ezúttal egy utasszállító repülőgép, mely a nyugati civilizációból visz embereket Ázsiába. A történet tulajdonképpen az emberi létezés szélsőséges befejezéséből adódó elemzése, telis-teli a legalapvetőbb, legzsigeribb ösztönérzések, halál és szerelem érzetének súlyos és végletes megélésével.
Merle kedvesen ironizáló, az utastársak, a környezet részletes leírására és a narrációra nagy hangsúlyt fektető mesélése végig fogva tartja az olvasót. Nem is apró közlekedéstörténeti adalék, hogy a történet az új párizsi reptér, a Roissy-en-France bemutatásával indul, a futurisztikus légikikötő leírása valahol nagyon is megágyaz a majdani folytatásnak, amikor is a főszereplő utastársaival együtt terroristák foglya lesz egy ázsiai városba, Madrapurba tartó repülőgépen.
Érdekes, hogy Merle, bár korábbi és későbbi regényei alapján mondhatjuk, az akció-regénye, kalandregények stílusában is jócskán jól tudta volna megoldani ezt a feladatot, mégsem ezt tette, hanem egy kifejezetten misztikus, sőt filozofikus szövegközegben helyezte el az életükért, szerelmükért, szeretteikért, utastársaikét harcolókat. A zárt közeg adta feszültségek, és a halál hirtelen támadt közelsége a végső elszámolás, az emberi sors leltározására kényszeríti a terroristák által foglyul ejtetteket.
A történet Robert Merle írói munkásságának egyik legkülönlegesebb darabja, melyben újraelemzi, újraértelmezi az emberi gyarlóság által megtépázott erkölcs alkalmazhatóságának jogosultságát, érvényességét.

Merle 1976-ban magyarra is lefordított regénye, a Madrapur, akár egy klisés darab is lehetne, hiszen az alkotó minden olyan elemet felhasználja ebben a művében, amit az addigra megismert regényeiben már alkalmazott és melyek révén nagyon-nagyon meggyőző volt. Többek között ilyen a szereplők zárt közegben való mozgatása vagy az egyes szám első személyben mondott narráció. A zárt közeg adta különösen feszült atmoszféra a lázadástól felforrósodott párizsi egyetem épülete, a világméretű vírusfertőzés miatt titkos katonai laboratóriuma illetve a hadihajóról szökött legénységnek otthont adó sziget után ezúttal egy utasszállító repülőgép, mely a nyugati civilizációból visz embereket Ázsiába. A történet tulajdonképpen az emberi létezés szélsőséges befejezéséből adódó elemzése, telis-teli a legalapvetőbb, legzsigeribb ösztönérzések, halál és szerelem érzetének súlyos és végletes megélésével.
Merle kedvesen ironizáló, az utastársak, a környezet részletes leírására és a narrációra nagy hangsúlyt fektető mesélése végig fogva tartja az olvasót. Nem is apró közlekedéstörténeti adalék, hogy a történet az új párizsi reptér, a Roissy-en-France bemutatásával indul, a futurisztikus légikikötő leírása valahol nagyon is megágyaz a majdani folytatásnak, amikor is a főszereplő utastársaival együtt terroristák foglya lesz egy ázsiai városba, Madrapurba tartó repülőgépen.
Érdekes, hogy Merle, bár korábbi és későbbi regényei alapján mondhatjuk, az akció-regénye, kalandregények stílusában is jócskán jól tudta volna megoldani ezt a feladatot, mégsem ezt tette, hanem egy kifejezetten misztikus, sőt filozofikus szövegközegben helyezte el az életükért, szerelmükért, szeretteikért, utastársaikét harcolókat. A zárt közeg adta feszültségek, és a halál hirtelen támadt közelsége a végső elszámolás, az emberi sors leltározására kényszeríti a terroristák által foglyul ejtetteket.
A történet Robert Merle írói munkásságának egyik legkülönlegesebb darabja, melyben újraelemzi, újraértelmezi az emberi gyarlóság által megtépázott erkölcs alkalmazhatóságának jogosultságát, érvényességét.
Egypercesek

Önreflexió, emlékezés, belső utazás
Irodalmi kvízzel, koncertekkel és szubjektív tárlatvezetésekkel is készül a PIM a Múzeumok Éjszakájára
Mi lesz a hagyatékokkal?
Könyves hagyatékok, gyűjtemények feldolgozása áll a közelgő tanácskozás fókuszában
Korszak és költő
Kormos Istvánról rendez műhelykonferenciát a PIM