Azt gondolhatnánk, hogy egyszerű a válasz a címben feltett kérdésre, hiszen a világhírű naplót nyilván maga Anna Frank írta, róla szól, az ő rövid életét örökíti meg. Soha nem is merült föl, hogy valaki más lenne a szerzője a hírneves naplónak.
Csak most, amikor éppen lejártak volna a jogok…

Az európai jogrend szerint ugyanis hetven évvel a szerző halála után művei jogdíj nélkül szabadon felhasználhatók. Ebben az évben a világszerte harminc millió példányban megjelent Anna Frank naplója vált szabadon felhasználható szöveggé, s ennek megfelelően egy francia parlamenti képviselő és egy egyetemi tanár úgy döntött, hogy az év első napján az interneten közzéteszi a kislány naplóját az eredeti holland nyelven.
A két naplóközlő két közismert személyiség: Isabelle Attard képviselő, a Nemzeti Természettudományi múzeum igazgatója évek óta küzd a közönség információkhoz való szabad hozzáféréséért. Olivier Ertzscheid az információ szabadsága és a média tanára, a Nantes-i Egyetemen.
A világhírű szöveg nyilvánosságra hozásáról Ertzscheid azt írta: „Az egyre növekvő antiszemitizmus, a holokauszt tagadás, és a jobboldali pártok látványos előretörésének idején fontos, hogy a napló minél könnyebben elérhetővé váljék mindenki számára. A könyv segít abban, hogy soha ne felejtsük el, mi történt. Folytatni kell a küzdelmet azért, hogy a mű minél szélesebb nyilvánosságot kapjon.”
Mindeddig világos és egyszerű a történet, nem is volna érdemes sok szót vesztegetni rá, ha az Anna Frank hagyatékot kezelő svájci Otto Frank alapítvány képviselői is így gondolnák. Ők azonban a leghatározottabban tiltakoznak.
Szerintük ugyanis más a jogi helyzet. Ők úgy vélik, hogy a könyv végleges változatának Otto Frank a szerzője. Otto Frank, Anna édesapja, a család egyedüli túlélője, a háború után visszatért a lakásba, ahol két évig bujkált a család. Ott találta meg a naplót, melyet 1963-ban könyvformában megjelentetett. A napló utolsó változatát – az alapítvány szerint – hat évvel Otto Frank halála után, 1986-ban adták ki holland nyelven, ezért a vonatkozó holland törvények alapján ötven évig, azaz 2036-ig szerzői jogdíj terheli a mű kiadásait. Az alapítvány ebből kiindulva azzal fenyeget, hogy bepereli azokat, akik megszegik a szerzői jogot.  
A dolog persze nem pusztán jogi furcsasága miatt érdekes, hanem azért is, mert, ha bebizonyosodik, hogy Otto Frank annyira átírta a naplót, hogy szerzőnek tekinthető, akkor az akár a szöveg hitelességét is érintheti.