Esszék, költemények és fotók – ezek együtt alkotják a József Attila-díjas költőként és esszéistaként ismert Végh Attila minap megjelent kötetét. A víz könyve nemcsak egy természetfotó-album, hanem egy egyedi értelmezésű küldetés.

Végh Attilát elsősorban költőként és esszéíróként ismerhette meg a publikum, ám most egy újabb oldalát is megmutatja. Ezúttal ugyanis természetfotóit tárja a közönség elé, ráadásul a képeiből egy időszaki kiállítás is nyílt a Magyar Írószövetség székházában. A tárlatmegnyitón ismertette Erős Kinga kritikus, az Orpheusz Kiadó vezetője a könyvet. Mint elmondta: nemcsak magyar, hanem angol nyelven is megjelent az album, mivel az a milánói világkiállításra készült.
A fotók mellett azonban egy különös spirituális hangulatot teremt a könyvnek, az hogy Végh Attila saját képeihez milyen üzeneteket társított. Ezeket ráadásul mindenkinek saját magának kell megfejtenie. Alapvető célja azonban mindemellett, hogy felhívja a figyelmet a Földet fenyegető vízkatasztrófára.
A szerző szerint az album mindezen felül egy kísérlet. Ahogy fogalmazott: a víz jelenlétének igyekszik utánajárni a szellem és a természet birodalmában egyaránt. A könyv amolyan fotóesszé, a vizes élőhelyeken készült természetfotóihoz pedig a szöveget vízzel kapcsolatos esszéiből, novelláiból és verseiből válogatta. A kötet fotói az elmúlt két és fél évben születtek. Elárulta: a fotózást még gimnazistaként kezdte, és mivel akkoriban ornitológus, vadőr vagy erdész szeretett volna lenni, ezért vadfotózást választotta. Első versét pedig nem sokkal ezután, húszévesen írta.
Végh Attila költeményein és esszéin túl, ha a jövőben egy újabb hasonló kötettel jelentkezne, akkor abban – mint elmondta – biztosan a magyar erdők kapnának főszerepet.