Katolikusnak, magyarnak és főleg embernek lenni, maradni a két világháború közötti Csehszlovákiában, embert próbáló feladat, s mégis, egy törékeny asszony mutatott példát mindebből.

Elmerülök a könyv borítójának szemlélésében. Egy szép, szabályos, mosolygós női arc, ártatlan szemekkel. Egy akkori divatlap címoldalán is jogosan pózolhatna, gondolnám, ha nem tudnám a könyv elolvasása után: Eszterházy Lujzának egészen másról szólt az élete.
Mindig lelkesedéssel olvasom a hasonló témájú könyveket, hisz felvidéki magyarként egy, s mást tapasztalt az ember már ebben az újkori világban is. Ezért tudok vele könnyen azonosulni és csodálattal tölt el sokrétű tevékenysége. Eszterházy Lujza a két világháború közti csehszlovákiai magyar katolikus értelmiségi mozgalom egyik vezető személyisége volt. Eszterházy János, a mártír felvidéki politikus nővére, munkatársa, egyenrangú szellemi partnere. Jelentős szerepet vállalt a csehszlovákiai magyar közélet formálásában. Nézeteiben és írásaiban is határozottan szembeszállt a nemzeti szocializmussal és a bolsevizmussal. A bécsi döntés után szót emelt a Magyarországra került szlovákok érdekében. Családjával együtt a vészkorszak idején az üldözött zsidókat mentette és bújtatta. A második világháború után mozgósította a nyugati demokratikus államok közvéleményét, így próbálva elérni a csehszlovákiai magyarság elleni jogfosztó intézkedések leállítását és az igazságtalanul bebörtönzött fivére szabadon bocsátását.
Híve és hirdetője volt az osztályellentétek lebontásának, a nemzetek közti megbékélésnek és a konfliktusok párbeszéd útján történő feloldásának. Könyvét érdemes elolvasni.