A kis herceg akkora jó történet, hogy az már közhely. De tovább megyek. Hatását tekintve A kis herceg a legellentmondásosabb könyv, ugyanis az ateista humanisták körében rendkívül népszerű mese valahogy mégsem váltja ki az ajnározása, idézése intenzitása szerint elvárható hatást, a világ nem lett jobb egészében tőle. Aztán vannak olyan könyvesboltok, ahol A kis herceg egyenesen a vallásos témájú kiadványok polcán található, a szerző, Antoine Saint-Exupéry pedig, ki tudja miért is alkotta meg a jóság evilági irodalmi szimbólumaként is aposztrofált históriát?

A kis hercegről szóló ajánlómnak természetesen a közelgő karácsony és egy most a filmszínházakban futó új feldolgozás is apropóját adta. De jó ez a történet mindenkor és mindenhogy, a mű örök klasszikus, örök érvénnyel és örök aktualitással.
A mese ereje talán pont egyszerűségében rejlik, és hát nem volt könnyű dolga a szerzőnek, hiszen valahol egy lényegesen újat „kellett” kitalálnia, így amellett döntött, hogy nem cifrázza és valahol egy olyan gyökegyszerű szerkezetet ötlött ki, mely a lehető legkönnyebben teszi fogyaszthatóvá az, amúgy mélyértelmű, üzenetet. A történet elején arról olvashatunk, hogy a narrátor, aki egy pilóta, épp egy kisebb méretű repülővel haladt egy meg nem nevezett sivatag felett, amikor kényszerleszállást kellett, hogy végrehajtson.  A sikeres landolást követően jött az újabb rossz hír, a gép meghibásodását hosszú napok, netán hetek szerelői munkája kell, hogy kiküszöbölje. Míg a végtelenül misztikus és persze nagyon is jelképes sivatagi pusztaságban sínylődve megy a repülőgép egyszemélyes szervízelése, a magányos és nem meglepő módon meditatív tudati állapotba került pilóta „összefut” a sivatagban a Kis herceggel. A gyermeki alakjában és angyali természetében erősen túlvilági entitás hosszas párbeszédekbe bonyolódik a fölötte már-már atyáskodni kezdő pilótával. S míg a repülőgép javítása folyik, addig a Kis herceg elmeséli, miféle kalandjai voltak ezen a bolygón, mely ugyan nem az övé, de mintha mégis. Saint-Exupéry briliáns érzékkel adagolja a tananyagot, a Kis herceg történetén keresztül újraértelmezi, újramagyarázza embertársainak, hogy a világ igenis megjobbítható, igenis a szeretet a legszebb az életben, mi több, ez is a célja az életnek. Kedves, együgyű naívitása a legnagyobb irodalmi művek közé viszi a továbbított üzenet miatt alkotását.  Az is közismert, hogy a történetből készült elemző, adaptációs változatokkal akár könyvtárat lehetne megtölteni. A mű zseniális mivoltát bizonyítja, hogy 1943-as első megjelenése óta számos módon idézték, hivatkoztak rá, kiindulópontnak tekintve egy olyan vonalon, amikor ennél ezerszer komolyabb és hatásosabb könyveknek kikiáltott alkotások nem tudtak elfogadottságot elérni.
Azért jó elsőként vagy újra és újra elolvasni Saint-Exupéry meséjét, mert belőle minden megtudható, ami fontos az életben. A többi dologról meg majd olvasunk a bestseller-listák élén dagonyázókból.