Ne aggódjon a tisztelt olvasó, nem a Föld második legmagasabb hegycsúcsáról, a 8611 méteres K2-ről, más néven a Dapsangról, vagy Csogoriról van szó, hanem egy könyvújdonságról.  A tavaly indult K4 elnevezésű könyvsorozatban minden évben kiadják egy visegrádi szerző művét, mégpedig mind a négy országban egyszerre. A sorozat célja az, hogy az egymással szomszédos kortárs irodalmak egyidejűleg váljanak olvashatóvá. Az elnevezés onnan adódik, hogy a könyv szó mind a négy közép-európai nyelven k betűvel kezdődik (csehül és szlovákul kniha, lengyelül książka), ezért választották a K4 rövidítést, amely összeköti a sorozat egyes köteteit.

A sorozat idei szerzője a Bécsben élő Hubert Klimko-Dobrzaniecki prózaíró, költő. Magány című műve főszereplőjének az a leghőbb vágya, hogy egyedül lehessen. Nincs családja, se barátai. Nincs rászorulva arra, hogy dolgozzon, csak a saját szükségleteivel kell foglalkoznia. Megengedheti magának a magányt, egy nyaralás alkalmával azonban intim kapcsolatba kerül egy vadidegen nővel, ami felborítja addigi kiegyensúlyozott életét.
Klimko-Dobrzaniecki elismert szerző hazájában, első nagy sikereit Izlandról szóló regényével, a Róza házával aratta Lengyelországban: a mű főhőse egy idősek otthonában dolgozik, ahogy korábban maga a szerző is. Az első magyar nyelvre lefordított kötete a most megjelent, Bécsben játszódó regény, a Magány. Az író ehhez is helyben gyűjtötte az inspirációt. A regény főhősének, Bruno Stressmeyernek ihletője az egyik szomszédja volt, aki minden emberi lényt utált, és ez kölcsönös volt.
– Egyszer lefényképezte a ház előtt parkoló autómat, mert szerinte szabálytalanul álltam meg a saját parkolóhelyemen. Feljelentett a rendőrségen. Nem azért tette, mert lengyel vagyok, ő az osztrákokat is folyton feljelenti. Stressmeyer ebben a regényben történetesen bécsi, de lehetne budapesti és prágai is. Inkább a kor tipikus városi emberének szántam – mondta a szerző.
A K4 első kötete az egyik legjelentősebb szlovák kortárs prózaíró, Pavel Vilikovsky Egy igazi ember története című műve volt. A regény központi figurája azt az örök embertípust jeleníti meg, amely konformista viselkedésével, józan ítélőképesség hiányában, magát túlértékelve, nagy ambíciókkal felruházva próbál feljebb kerülni a munkahelyi ranglétrán a szocializmus világában.