Érdekes fantáziálgatásra, elemzésre adhat okot egy harmincöt évvel ezelőtt kiadott, akkor fiatal írók által jegyzett antológia, mégpedig természetesen arra nézvést, hogy egykor pályakezdő alkotók mára milyen pozíciót foglalnak el a magyar irodalomban. Az Isten tenyerén ülünk című kötetben valóban a mára klasszikussá vált írók egész különleges sorát találjuk, olyanokét, akik jelenleg az írók krémjét adják. A szerkesztők szimata tehát több is, mint jó volt.

Az irodalom az a terület, ahol ritkán fordul elő, hogy valaki már mondjuk tinédzser, vagy huszonéves korában országos hírnévre tesz szert tehetsége és műve okán. Pedig volt már erre példa, nekem az egyik ilyen kedvencem Arthur Rimbaud, aki tizenhat évesen írta zseniális költeményeit. (Igaz, húszévesen már kiégett és úgymond visszavonult az irodalom területéről.) A már antikvár minőséggé nemesült kötet, melyet most ajánlok, tizenhat, a kiadás évében komoly rangot még nem szerzett magyar író antológiája. És a nevek: Baranyai László, Nádas Péter, Kurucz Gyula, Csaplár Vilmos, Hajnóczy Péter, Kornis Mihály, Bereményi Benő András, Osztojkán Béla, Körmendi Lajos, Kolozsvári Papp László, Tar Sándor, Onagy Zoltán, Esterházy Péter, Lengyel Péter, Fábián László és Sarusi Mihály. A szinte zsebkönyv formátum arra adott lehetőséget, hogy az írók novelláikkal jelezzék jelenlétüket, de látva a neveket a rövid és tömör irodalmi forma is megcsillantja a nagyobb lélegzetvételű műveket alkotók tehetségét, jelentőségét. Mert látva a névsort, igen, ezek az írók már harmincöt évvel ezelőtt nemcsak az új reményt, hanem a magyar irodalom új, meghatározó irányát képviselték. (És akkor itt a fiatal a zömében harmincasokat jelenti.)
A kötet létrejöttének az a története, hogy a nyolcvanas években működő Fiatal Írók József Attila Köre úgy döntött, hogy rendszeresen jelentet meg válogatásokat a magyar irodalom friss hajtásaiból, azokból melyeket már bizonyos fórumokon, műhelyekben, irodalmi szerkesztőségekben jelentősnek tartanak. A válogatásba való bekerülésnek feltételt is szabtak az ötletgazdák, mégpedig, hogy a felajánlott művek még sehol nem szerepeltek, sem önálló, sem közös kiadásban, illetve feltétel volt az is, hogy a szerző a fiatal generáció tagja legyen.  Így adott keresztmetszetet a Fiatal Írók József Attila Köre, mely körnek akkor a Magvető Kiadó segített a publikálásban. A szerkesztők ki nem mondott célja érthetően az volt, hogy a második világháború után született, új írói nemzedékek is hangot adhassanak, illetve kitűnhessen, hogy milyen friss nívót tud adni a felnövekedett generációk írói, költői, publicista rétege. A kiadó ajánlóban többek között ezt olvashatjuk: „A jelen válogatásban találhatunk archaizáló, stílusbravúrral fölérő novellákat és groteszk írásokat, de kitűnő realista prózát és „modern irodalmi szöveget” is. A szerkesztők szándékkal válogattak úgy, hogy minden irányzat képviseltesse magát – adódott ez a sokrétűségre, nyitottságra apelláló igény a kortársi irodalom és valóság kapcsolatából. (…) A jelen antológia szerkesztői tudják, hogy más összeállítások szerkesztői talán ízlésükben szigorúbban elkötelezettek lesznek, esetleg nyitottságukkal jobban fémjelezhetők. Ők úgy érezték, hogy a valóság és az irodalom előtt felelősek.”
S mivel sajnálatos módon az Isten tenyerén ülünk antológiában szereplő írók között van olyan, aki nincs már velünk, a könyv címe immár kettős értelmet nyert, van aki, már valóban Isten tenyerén ül, és szép mosollyal lapozza a dimenziókon túli lét könyvét.