Tan Twan Eng ügyvédként dolgozott Kuala Lumpurban, míg egy szép napon úgy döntött, inkább író lesz, és papírra vetette The Gift of Rain című első regényét, majd az Esti ködök kertje című könyvét, s hamarosan a Man Booker-díj előszobájában találta magát… Tan Twan Eng Esőcsináló című kötete a Tarandus Kiadónál jelent meg.

Magyarországon bizonyára népszerű lesz a kötet, mert a szerző nagyon pontosan eltalálja a távol-keleti kultúra legizgalmasabb elemeinek és az emberi drámának azt a kevercsét, amiből remek kötet születhet.
Kezdetben azt hihetnénk, hogy valamiféle érdekes és tartalmas mester és tanítványa történetet fogunk olvasni, ám hamarosan kiderül, az Esőcsináló sokkal több ennél. Korrajz dráma, feszültséggel teli, izgalmas és mégis mélyen emberi történet.
A kötetről jó összefoglalót kínáló fülszöveg így ír: „1939, Pinang, Malajzia. A tizenhat éves Philip Hutton mindig is számkivetettnek érezte magát. Angol édesapja és kínai édesanyja gyermekeként nem tartozott igazán egyik nemzethez sem. Ezen a nyáron azonban véget ér a magány időszaka: megismer egy japán diplomatát, Hayato Endót, aki mestere lesz, és idővel egyre szorosabbá válik a kapcsolatuk. Philip körbevezeti Endo szant a szigeten, megmutatva mindent, ami fontos és kedves számára, Endo szan pedig bevezeti a fiút a japán kultúra és gondolkodás világába, harcművészetre és a zen buddhizmus világszemléletére tanítja.
Az újonnan szerzett tudásnak és barátságnak azonban óriási ára van. Endo szant kötelessége a sajátjaihoz fűzi, amire Philip csak akkor döbben rá, amikor a japánok megszállják Malajziát. A fiatalember kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy mestere, akinek ő feltétlen hűséget és engedelmességet fogadott, olyan titkokat rejteget, amelyek Philip egész világát romba dönthetik. Mindent kockára kell tennie, hogy megmentse azokat, akiket akaratlanul is halálos veszélybe sodort, és hogy fölfedezze, ki is ő valójában, és mire képes.”
Ugyanakkor azt nem említi meg a kötet ismertetője, hogy Tan Twan Eng írói mesterségének különlegessége a pontos és részletgazdag leírás, amelynek hatására az olvasó úgy sodródik bele a történetbe, hogy szinte részévé válik annak. A kötet fordítója, Hegedűs Péter úgy nyilatkozott a regényről, hogy „ebből a kötetből sem hiányoztak a káprázatos aprólékossággal kidolgozott, láttató tájleírások, és a szereplők lelki-szellemi folyamatainak szamurájpengeként metsző élességű ábrázolásai.” Twan Eng „írói védjegye a meseszerűen elbűvölő, mégis húsba vágóan realista narratíva, mellyel szinte beszippantja az olvasót a történetbe.”
És tegyük hozzá: a szöveg megragadó pontossága nem pusztán a személyek, jelentek átélése miatt fontos, de azért is, mert ezeken keresztül a különböző kultúrák szokásait, ideológiáit és gondolkodásmódját is megérthetjük, és ez a megértés elvezethet oda, hogy az együtt élő kultúrák konfliktusainak is a mélyére láthassunk.
Malajzia japán megszállásának felidézése így nem pusztán egy történelmi korrajz, de személyes feszültségeket felvonultató, emberi drámákat megmutató, mély és őszinte gondolatokat megfogalmazó kötet. Érdemes elkezdeni. Letenni úgysem lehet.