Férfitársaim Zuccheroval és Bob Marleyvel együtt szólok most hozzátok, mely zenészkedvenceink bizony megénekelték, hogy egyrészt Senza Una Donna, másrészt No Woman No Cry. Számomra ezekből a maszkulin pophimnuszokból alapvetően a büszkeség árad, bár ez így máris túl feminin, hiszen miért kéne külön kihangsúlyozni a büszkeséget, ha mi férfiak vagyunk a teremtés koronái. Alapállapot, hogy a férfi nem érzelmeskedik, hogy a férfi nem árulja el gyengéd érzelmeit, hogy nem lágyul el, hogy nem szorul össze a szíve, hogy nem törik meg és, hogy nem adja fel. A helyzet az, hogy a ma férfija pont ezek ellenkezője, szentimentális, érzelmektől túlfűtötten frusztrált, félénk, megtört és depressziós.

Talán pont ezért van Murakami Haruki, aki hosszan és sokféle módon mesél új Férfiak nők nélkül című új novelláskötetében rólunk, pasikról, fiatalokról, idősebbekről. A kötetben szereplő írások közös nevezője a nő nélküliség, az az állapot, amikor a férfit készül elhagyni a nő, vagy már el is hagyta. Talán csak a magára marad kisgyermek ilyen bődületesen magányos és bánatos, mint a párja által elhagyott férfi. Murakami színekkel teli palettáján sorra vonulnak fel a klasszikusnak mondható szakítási helyzetek és az egyedi szétválások történetei.  A szám szerint hét darab novellát a világszerte sikeres japán szerző a japán kultúrából és hitvilágból merített motívumokkal tűzdelte teli, egyedi ízt adva ezzel a szerelmi haláloknak. A testi-lelki fájdalmakat Japánban amúgy különösen érzékletesen és jól ábrázolni tudó alkotók sorában Murakami ezúttal is hozza formáját és történeteiben a lehető legváratlanabb ponton fordítja el új irányba. Az idén hatvanhat éves alkotó emellett fontosnak tartotta, hogy különleges atmoszférájú történeteiben vissza-visszaidézze a világirodalom egy-egy ismertebb alakjának, szerzőjének illetve regényének, novellájának részletét, ezzel tovább fokozva a magára maradt férfi valóságos és képzelt drámáját. Érdekesség, hogy a könyv megjelenésének hírét Japánban botrányok tarkították (és itt egy MTI hírt idézek) „A novellák közt szerepel a Vezesd az autóm – férfiak nők nélkül című írás is, amelynek egyik passzusa kiverte a biztosítékot egy apró japán város, Nakatonbecu vezetőinek körében, akik azt nehezményezték, hogy a várost a közterületen szemetelők településeként ábrázolta az író. A vádakra reagálva Murakami bejelentette, hogy megváltoztatja a település nevét, amikor a 24 oldalas elbeszélés megjelenik könyv formájában.”
És maradva akkor a botránynál, mondjuk így konzekvensen: a magányba taszított férfi botrány. Nem arra született, hogy egymaga éljen, miként a nő sem. A bánatába temetkező egyedülálló férfi a halál előképe, a szomorúság metaforája. Legyen úgy, hogy a Férfiak nők nélkül című könyvet leginkább a férfi és a nő olvassa együtt, tanulságul, okulásul, mulatságul.