A jó könyveknek jó története van. Hunter S. Thompson, akinek a gonzo-t köszönhetjük, és akire az ezredforduló előtt pár évvel az életéről szóló Félelem és reszketés Las Vegasban című film okán még inkább ráfókuszáltunk, életműve és élettörténete, életfilozófiája miatt önmagában könyvtárat tölthetne meg.  Utolsó műve, az A félelem birodalma 2006-ban került a magyar olvasók kezébe, azóta nem adták ki újra, pedig keresett könyvritkaság.

Ajnároztam már e rovatban Hunter S. Thompsont, nagy örömmel persze, mivel a maszter hatalmas party arc volt, írói példakép, individualista élet-állásfoglalása pedig egyszerre okozott kellemes és kellemetlen borzongást, függően attól, hogy lelkileg milyen állapotban fogyasztottuk őkelmét.
A bevezetőben említett életrajzi filmes időszakban (1996-től) Thompsonnak több műve is megjelent magyarul, az alapvetőnek számító Hell's Angels-t, a Rumnaplót és az A félelem birodalma-t meg is vettem. Ez utóbbi brutális kvintesszenciája mindannak, amit az akkor már öregedő Thompson gondolt a világról, önmagáról, az újságírásról, Amerikáról, a sebességmámortól líraivá vált motortesztekről, a szentségtelen helyi választási kampányokról, az egészséges és egészségtelen fegyverhasználatról, Woody Creekről és a Bagolyvártól, a részegítő csajok fanszőrtelenítéséről, a drogokról, a szemétláda politikusokról, és sok más egyébről, testről, lélekről, kesztyűtartóból előrántott kalapáccsal elhessegetett, hátsó ülésre betévedt vad pumáról... Nagyon fontos könyv, még ha nem is a legjobb Thompson-kötet, mert az bizony szerintem az ugyancsak vaskos és korszakváltó Hell's Angels riportregény, Amerika legvadabb és legszabadabb motoros gangjéről.
Az A félelem birodalmának mostani ajánlóját – formabontó módon – ezúttal a kötet kései (vagyis késő bánat, eb gondolat) beszerzésének kálváriáját vázolom fel. Egyik barátom már évek óta szeretné kölcsönkérni a kötetet, de én ugye rutinosan nem adom, mert ismerem a járást, hogy barátságokat tesz tönkre a kölcsönadott és persze valamilyen misztikus oknál fogva vissza nem, vagy atomrossz állapotban visszaadott könyv. Aztán ugye gondoltam, hogy semmi gond, megveszem én ezt a könyvet a srácnak, és elkezdtem könyvesboltban rendelni, de csak rendeltem volna, mert ott nem tudták, mondván, „nincs már a rendszerben”, sem a kiadók, sem a terjesztők, sem a boltok listáján nincs már meg. Megnéztük az antikváriumok össznemzeti internetes virtuális, galaktikus listarendszerében, de ottant sem vót.
A könyvet a Konkrétkönyvek Kiadó adta ki. Felhívtam őket, hogy van-e. Egy nagyon fáradt hang, nagyon fáradt hangon közölte, hogy „az már olyan rég volt, hogy biztos nincs és a kiadói jogok is lejártak, Thompson meg meghalt, a jogörökösökkel, meg nem vették fel a kapcsolatot, meg… (és ekkor kissé felfrissült a hangja a kiadói jóembernek), lehet, hogy újra ki kéne adni?” A könyv nincs fönt a Vaterán és sehol ilyesmi helyen.
És akkor most itt tartunk, itt állunk, egy szem könyvvel – mely ezek szerint országos könyvritkaság – a polcomon, félve és rettegve, kisöreg városom reklámfényes éjszakájában, immár évtizedes távolságból a drogkultúra tündöklésétől, kiüresedett csecsemőnemzedékkel nyakunkon.
Jóemberek! Szerezzük be A félelem birodalmát! Nagy összeget fizetek érte!