Ahogy a hatalmas méretű, közel nyolcszázharminc oldalas kötet fülszövegében olvashatjuk: „Most végre együtt a három kötet! S már biztosan tudjuk: Kabdebó Tamás ezzel a trilógiával eddigi  munkásságának csúcsára érkezett.” A Danibius Danubia Árapály, Pezsdülés és Forrás nevű részekre bontva és egységet alkotva várja a Duna kedvelőit, hiszen az író földrajzot, történelmet, néprajzot, gasztronómiát, irodalomtörténetet és filozófiát is jócskán belerakott fő művébe.

Folyamregény vagy regényfolyam? – szól a logikus kérdés Határ Győző írótól, költőtől, amikor is a Danubius Danubia könyvről beszélget a szerzővel. Kabdebó Tamás válaszában egyből megtoldja a kérdésben lévő bölcseletet: a Duna regénye. És gondoljuk meg, nem kis vállalkozás volt ez, amikor teherszállítási, személyközlekedési, halgazdálkodási, környezetvédelmi, turisztikai, határvonalbeli szerepét is figyelembe véve a Tisza mellett Magyarország legjelentősebb folyójának történetét írja meg Kabdebó. Az író hármas egységben alkotja meg művét, 1994-ben készül el az Árapály, egy év múlva a Pezsdülés majd végül ’98-ban a Forrás című rész. Ezt követően áll össze az egybefűzött trilógia, egy vaskos kötetbe. S miként a folyó magyarországi szakaszaiból is három van (Felső-, középső- és alsó-Duna szakasz), úgy a regény is ehhez igazodik – igaz, esetében időrendi a beosztás. Aztán az író az 1950-es évekkel (aztán később a korábbi századba is vissza-vissza utalva, ugorva) indítva könyvét halad a dekádokban előre. Ezekre a periódusokra fűzi fel írói tudása és háttérgyűjtése anyagának gazdag tárházát, melyben a Duna mellett élő embereken túl a folyó természetrajza is ott van, no meg a mindent meghatározó történelem, plusz sok-sok néprajzi, földrajzi és egyéb adalék, adat, számos oldaltörténet, epizód, anekdota, legenda.
Kabdebó így foglalta össze folyamregényét: „Úgy képzeld el az egészet, mint egy vízrendszert, hol minden megannyi ágra, holtágra, morotvára, vízmosásra, csobogóra oszlik, aztán a kis vizek megtérnek a nagyhoz: a fővonallal, úgy, ahogy a mindennemű mellékfolyók beletorkollnak a folyamba. A Dunának közel kétszáz mellékfolyója és holtága van, a Danubius Danubia csaknem kétszáz szereplőt mozgat a Duna-medencében, tehát háromezer kilométeren és kétszáz éven át.”
Kabdebó Tamás 1934-ben született Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Karán volt magyar nyelv- és irodalom szakos hallgató, de mivel rész vett az 1956-os forradalomban, disszidálni kényszerült a forradalom leverése után. Angliában illetve Walesben telepedett le, könyvtárosi munkája mellett folytatta írói, műfordító tevékenységét. Az 1980-as évektől kezdve mind gyakrabban látogatott haza Magyarországra, s folytatta következetes írói alkatához már a korai években meghonosodott egyszerre könnyed és mégis bölcselkedő, a világutazókra jellemző nagy tapasztalatot igénylő stílusát. 1971-től tizennégy regény- és novellás kötete jelent meg, emellett főleg József Attilát és Illyés Gyulát fordított angolra több kötetben, elismerései között pedig ott van a rangos Arany János- és József Attila-díj is.