Ez a reggeli megfeküdte Amerika gyomrát
Kurt Vonnegut Jnr. egy pimasz író volt. Nem átallott kifigurázni olyan dolgokat, amelyekre az amerikaiak csak a meghatottság könnypáráján át tudnak tekinteni. Ilyen volt az amerikaiak szabadságba, transzcendentálisba, (rögtön ezután vagy még ez előtt) a pénzbe, és nem utolsó sorban magába az Amerikai Álomba vetett hite. Ezek mind mentek a levesbe Vonnegut abszurd regényeiben. A Bajnokok reggelije című opusz ment talán a legmesszebbre. Meg is feküdte Amerika gyomrát.
Ha azt mondjuk, hogy a Bajnokok reggelijével Vonnegut (Isten nyugosztalja a 2007-ben elhunyt ateistát) tulajdonképpen beletörli tyúkszaros cipőjét az amerikai szentségekbe, akkor még jócskán nem jellemeztük a művet. A regény az alapoknál rombolja le az Egyesült Államok kispolgári világának illúzióit, az ifjabb Kurt rendesen lerántja a leplet a családról, mint abszolút intézményről, a közerkölcsökről, a korrupcióról, az USA szuperkapitalista berendezkedéséről, az amerikai fegyvermániáról, a generációk közötti szakadékokról és egy iciri-picirit belecsíp írói önmagán keresztül a kortárs irodalmárok hátsó fertályába is. A Bajnokok reggelijében összegződik Kurt Vonnegut Jnr. rajongói által nagyra értékelt marós, társadalomkritikája, cinikus humora, abszurdba hajló dramaturgiai megoldásai és botrányos szókimondásai.
A regény több, zűrös és őrült alaknak mondható főszereplő sorsfonalának vészterhes összegabalyodása. A két legfőbb hős egyrészt Dwayne Hoower és Kilgore Trout. Hoover egy eszement autókereskedő, míg Trout egy látomásos prózával foglalkozó züllött író. Kettejük találkozásáig megismerhetjük családjaik baljós históriáját, illetve, hogy alapvetően vesztes, az amerikai társadalomra és önmagukra meg környezetükre nézve is veszélyes megszállottságát. Vonnegut, mint többi műveiben is, itt is első blikkre hétköznapi figurákat mozgat, mégpedig teszi ezt mindaddig és úgy, hogy az illetők megőrüljenek. A felfelé ívelő regényirány tehát egy különleges csúcsot céloz, mely csúcson az amerikai álom tejszínhabos kakaójában kalácséletét tunkolgató kispolgár túlsminkelt életromjai és egy írói tehetségtelenségében és nincstelenségében megőrült alkotó különös találkozását élvezheti az olvasó. Valóságos amerikai karnevál ez, ahol a lehető leghétköznapibb jelenetekbe paranoiás üzletemberek, agresszív performenszművészek, szexmániás, perverz háziasszonyok és gyerekkorú gyilkosok csöppennek bele. Vonnegut, aki már az 1960-as évektől kezdve egymaga képviselni tudta az amerikai irodalmi ellenzéket, és aki George W. Bush legélesebb hangú kritikusa volt, a Bajnokok reggelijében gyakorlatilag leírja az Amerikai Egyesült Államok nekrológját. És persze, mi olvasók, jól tudjuk, hogy az igazi dráma az, hogy miután fordítva történt, és Amerika temette el az írót, a vonnegut-i értelemben halott USA mégis tovább él, a Bajnokok reggelijében már előre vázolt és prófétált őrületben.
Ha azt mondjuk, hogy a Bajnokok reggelijével Vonnegut (Isten nyugosztalja a 2007-ben elhunyt ateistát) tulajdonképpen beletörli tyúkszaros cipőjét az amerikai szentségekbe, akkor még jócskán nem jellemeztük a művet. A regény az alapoknál rombolja le az Egyesült Államok kispolgári világának illúzióit, az ifjabb Kurt rendesen lerántja a leplet a családról, mint abszolút intézményről, a közerkölcsökről, a korrupcióról, az USA szuperkapitalista berendezkedéséről, az amerikai fegyvermániáról, a generációk közötti szakadékokról és egy iciri-picirit belecsíp írói önmagán keresztül a kortárs irodalmárok hátsó fertályába is. A Bajnokok reggelijében összegződik Kurt Vonnegut Jnr. rajongói által nagyra értékelt marós, társadalomkritikája, cinikus humora, abszurdba hajló dramaturgiai megoldásai és botrányos szókimondásai.
A regény több, zűrös és őrült alaknak mondható főszereplő sorsfonalának vészterhes összegabalyodása. A két legfőbb hős egyrészt Dwayne Hoower és Kilgore Trout. Hoover egy eszement autókereskedő, míg Trout egy látomásos prózával foglalkozó züllött író. Kettejük találkozásáig megismerhetjük családjaik baljós históriáját, illetve, hogy alapvetően vesztes, az amerikai társadalomra és önmagukra meg környezetükre nézve is veszélyes megszállottságát. Vonnegut, mint többi műveiben is, itt is első blikkre hétköznapi figurákat mozgat, mégpedig teszi ezt mindaddig és úgy, hogy az illetők megőrüljenek. A felfelé ívelő regényirány tehát egy különleges csúcsot céloz, mely csúcson az amerikai álom tejszínhabos kakaójában kalácséletét tunkolgató kispolgár túlsminkelt életromjai és egy írói tehetségtelenségében és nincstelenségében megőrült alkotó különös találkozását élvezheti az olvasó. Valóságos amerikai karnevál ez, ahol a lehető leghétköznapibb jelenetekbe paranoiás üzletemberek, agresszív performenszművészek, szexmániás, perverz háziasszonyok és gyerekkorú gyilkosok csöppennek bele. Vonnegut, aki már az 1960-as évektől kezdve egymaga képviselni tudta az amerikai irodalmi ellenzéket, és aki George W. Bush legélesebb hangú kritikusa volt, a Bajnokok reggelijében gyakorlatilag leírja az Amerikai Egyesült Államok nekrológját. És persze, mi olvasók, jól tudjuk, hogy az igazi dráma az, hogy miután fordítva történt, és Amerika temette el az írót, a vonnegut-i értelemben halott USA mégis tovább él, a Bajnokok reggelijében már előre vázolt és prófétált őrületben.
Egypercesek
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán
Egy kicsit késtem…
Fél évszázaddal múlva vittek vissza egy könyvet a könyvtárba
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból