Hős tábornokainkra talán akkor emlékezett legfennköltebb módon a magyar könyvszakma, amikor 1890-ben először adta ki az Aradi vértanúk albumát. A csodálatos kötet a kor csaknem minden alkotóját – írókat, történészeket, publicistákat, grafikusokat – felvonultatva állított mementót a tizenhárom vértanúnak.

A második kiadáshoz írott összefoglalóban Varga Ottó, a kötet szerkesztője így indokolja az újbóli nyomtatást: „A hazai sajtó kivétel nélkül magasztalással fogadta e művet és azt mondotta, hogy ahol csak magyar könyvet vesznek, ott hiányoznia nem szabad. Közönségünk szentesítette a sajtó nézetét, mikor az első kiadást, voltaképen egy hét alatt elkapkodta. Sajtó és közönség ezekkel a legszebb jutalmat nyújtották e mű íróinak, művészeinek, melyről hálásan emlékezem most, mikor a közönség kivánatára a mű új kiadásban jelenik meg.”
Hadd idézzek még pár mondatot a lenyűgöző kötetből! Kevesen fogalmaztak szebben, bölcsebben hitelesebben aradi hőseinkről, mint e kötet előszavának írója.  
„Nagy szerencsétlenség a háború győzőre, legyőzöttre egyaránt. Évtizedek szorgalmának gyümölcsét emészti föl., virágzó tájakat sivataggá változtat, bénákká tesz munkabíró kezeket, halottakkal tölti meg a temetőket és árvák, özvegyek jajával az országokat. De ha ez a szerencsétlenség ránk zúdul, ha az minden jóakarat és erőfeszítés dacára föl nem tartóztatható, ha az egyéni boldogságunkra, nemzeti létünre tör: akkor annak ellene állni kötelesség! És dicsőség, örök hála azoknak, kik a vésszel szemben helytállnak, küzdenek, szenvednek, meghalnak. Ily érzelmekkel tekinti nemzetünk az aradi vértanukat és bennök a százakat, ezreket, kik dicsőséggel-gyásszal teli szabadságharcunkat végig küzdötték és akiknek küzdelme kivívta, könnye, halála megszentelte azokat a 48-iki törvényeket, melyek alapján mi, boldogabb kor gyermekei állunk. A róluk való megemlékezés nem a háború és a forradalom glorifikációja, szenvedéseik elmondása nem a behegedő sebek felszaggatása, dicsőitésük nem ildomtalanság törvényel állapotunkkal szemben! Életükből, szenvedéseikből, megdicsőülésükből hazaszeretetet, törvénytiszteletet tanulunk, hisz nem a martiromság eszközei, amellyel, hanem az eszme, amiért meghaltak: a szent.”
A tizenkilencedik századi első és második kiadást még számos követte. Néhány évvel ezelőtt reprint kiadása is napvilágot látott, de azért jó lenne, ha nem csupán az antikváriumokban, de a könyvesboltokban is hozzáférhető lenne. Mert „ahol csak magyar könyvet vesznek, ott hiányoznia nem szabad.”