Vladimír Páral cseh író azok közé az alkotók közé tartozik, akik műveikben sem tudnak elszakadni civil foglalkozásuktól. Páral ezt még azzal is tetézte, hogy gyakorlatilag majd minden regényét a vegyipari mérnöki munkakörnyezetébe ágyazta.  Tizenhét könyve közül az 1980-as, A képzelet kínja is ilyen, sőt mi több, ebben a regényében gyakorlatilag egy fikciós történetbe (hogy stílszerűek legyünk) vegyítette önéletrajza elemeit.

A magyar olvasók Capek, Kundera, Hasek és Hrabal klasszikus művei miatt nagy becsben tartják a cseh irodalmat, s így bizonyára ezen gigászok melletti mások is komoly érdeklődésre tarthatnak számot. Vladimír Páral sem lóg ki a sorból, prózája és lírai munkássága is jelentős a kortárs cseh írók, költők között, Magyarországon is népszerű, ismert. A már címében is erőteljes A képzelet kínja Páral egyik legerősebb alkotása. A regény valóban annyira átitatódott a szerző életrajzának részleteivel, hogy a főhős Marek Paar-t nem is igen lehet megkülönböztetni magától az írótól.
Paar, alkotójához hasonlóan az ötvenes évek közepén diplomázott vegyészmérnök, aki már pályafutása első éveiben megtapasztalja a belső, képzeletétől színes énjével ellentétes „külvilági” szürkeséget.  A lobbanékony, erőteljes fantáziával megáldott ifjú mérnök erőmű méretű és energiájú becsvággyal felvértezve veti bele magát a vegyipari vállalat által rá kirótta feladatokba. Ezek a munkafázisok nemigen változatosak, s mit tagadjuk, dögunalmasak, ráadásul nem viszik előre azt, aki igazgató szeretne lenni, ahogy a főhős, Paar is. De ugyanez a lapos szürkeség jellemző a főszereplő által megtapasztalt „vállalaton belüli szerelmi élet” fortyogás-mentességét is.
A kiábrándító valóság ellen a képzelet kínját választó Marek Paar története klasszikus iskolapélda. Sokan vetik össze Stendhal Vörös és fekete című regényének főhősének balladájával. Julien Sorel is a nagyravágyás, a becsvágya miatt sokakat félresöprő fiatalember sorsába kódolt bukás antihősének alaptípusa, ahogy Marek Paar is. A párhuzam illetve a két történelmi korszak közötti különbség összevetése is izgalmas, hiszen Páral kora gazdasága, politikai, közéleti viszonyait is feltérképezi regényében. Különös hangsúlyt kapnak a könyvben a történetben lévő mellékszereplők kíméletlenül részletes leírásai, Vladimír Páral zsenialitása is ebben rejlik többek között, hogy az alapon erős lüktetésű regényhez, mintegy mellékletként csatolja a színen feltűnő ilyen-olyan előjelű alakok cizellált ábrázolását.
Talán nem bűn, ha elárulom, hogy „ki a gyilkos a krimi végén”, amikor leírom, hogy a főhős, Marek nem viszi sokra, egy azóta már mindenestül kiismert, bukásra kárhoztatott rendszer „csavarjaként”, az álmai, fantáziálásai, becsvágyó elképzelései ellenére/miatt válik a nagy egész részeként a nagy egész szürkeség kis szürke részévé, halott álmaitól való megittasodása utáni végtelen rosszullétet okozó másnaposság szenvedő alanyává.